Csáky Pál és az érem mindkét oldala

Mert több felől is zsákutcába jutunk.

Nem tudom, mi minden előzte meg ennek az öntömjénező monológnak a közlését. Nem tudom, kért-e a napilap munkatársai közül valaki interjút tőle. Magyarán:kíváncsi volt-e valaki a Magyar Koalíció Pártjának belső vitáira, gondjaira, a pártelnök és a pártvezetés felelősségére. Véleményére minderről. Legutóbb évekkel ezelőtt B.Szentgáli Anikó és legeslegutóbb – ha nem csal az emlékezetem – akkor Czajlik Katalin jegyzett ilyen sistergős, szókimondó beszélgetést, amelyben a kérdések, a rákérdezések és a vonalvezetés az újságírót, a válaszok pedig az interjúalanyt minősítették, mint mindig ebben a műfajban, ha valóban interjúról van szó. Az nem lehet indok, hogy a pártelnök esetleg semmitmondó válaszokat ad, netán szűntelenül mellébeszél. Újságírója válogatja, mit tud kihozni ebből a nem könnyű helyzetből. S a lapot minősíti, vajon próbálkozik-e ilyesmikkel.

Nem kizárt, hogy kopogtattak, csak éppen nem bocsáttattak be, még egy évértékelő beszélgetésre sem, mert Csáky Pál bizalmatlan, szinte már fóbiás az Új Szóval szemben. Mégis ebben az újságban rendelte meg a rekláminterjút, amelynek tartalma majdnem azonos a pártlapként tengődő Szabad Újságban olvasható szövegekkel. Alighanem meg kell említeni némely alapvető, jól ismert elvet. Politikus és újságíró ne szeresse egymást, ne bratyizzanak. Természetes, ha vitáik akadnak, amelyeket a függetlenség megőrzésével is jórészt tisztázni lehet. Pubertás „haragszomrádat“ azonban semmiképpen sem játszhatnak, hiszen mindketten – más játéktéren és más eszközökkel – a közvéleményt, a potenciális választópolgárt és az olvasót (a kettő nem egészen, de azért jórészt ugyanaz) szolgálják. Akiket rekláminterjúkkal átverni, manipulálni bűn. Morális merénylet. Már csak azért is, mert választópolgárra, olvasóra bizony mindkét félnek nagy szüksége van. Ilyen politikai és morális selejt nem vonzza, hanem taszítja a jóízlésű polgárokat. Még akkor is ha rekláminterjúról van szó, hiszen a szlovákiai magyarság érdekképviseletéről őszintén és mellébeszélés nélkül kell számot adni. És minderre rákérdezni.

Csak az Új Szó, illetve az MKP vezetői tudják, miként született meg ez a szánalmas ötlet és a szöveg. S mi minden előzte meg. Jómagam viszont azt tudom, hogy a jelenlegi helyzet felháborító. Ilyesmi a szlovák vagy a cseh, de bármilyen más, akár csak viszonylag demokratikus közéletben aligha fordulhat elő. Olykor Robert Fico próbálkozik hasonlóval, aki csak egyedül hajlandó szerepelni a közszolgálati rádió és a tévék politikai vitaműsoraiban, s aki azt rikoltozza, hogy nem olvas újságot, ugyanakkor minden bírálaton felhorkan. És a válaszadás lehetősége nélkül, diktátorként  ítélkezik, ledorongol minden bírálót. Súlyos hiba lenne, ha Csáky Pál vagy a szerkesztőség is lesüllyedne ebbe a szellemi alvilágba. Megfertőződnének a szlovák kormányfőtől, s azoktól a médiumoktól, amelyek belemennek az ilyen álságos manipulációkba.

Sajnos, karácsonykor valamelyikük, netán mindkét fél megtette.