Hülyére vett áldozatok vagyunk?

Barak László | 2008. december 30. - 11:06 | Vélemény
Egyre valószínűbb, hogy megint meg lesznek szívatva (vagy mégse?) a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselői, hiszen a kisebbségi tankönyvek nyelvhasználatát, konkrétan a földrajzi nevek kétnyelvű alkalmazását szabályozó oktatási törvényt nem sikerül majd újra elfogadtatni a szlovák parlamentben.

A szóban forgó jogszabályt előterjesztő Smer háza tájáról legalábbis ilyen információkkal masszírozzák a közvéleményt. Konkrétan a Dušan Čaplovič által megfogalmazott fenntartásokról van szó, amelyek komikus és nem kevésbé cinikus módon arra utalnak, ha lesz is valamilyen vonatkozó jogszabály, abban a politikai szelektálás elvei szerint összeállított nevezéktani lista határozza majd meg, milyen sorrendben, mely földrajzi megnevezéseket, helységneveket lehet kisebbségi nyelven, esetünkben magyarul feltüntetni a tananyagban. Félreérthetetlenül utalt erre a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes, amikor kijelentette: "Nem fogadhatjuk el az erőszakos elmagyarosítás korszakából származó megnevezéseket a 19. és 20. század fordulójáról.“

Čaplovič üzenete azért nem meglepő, mert őkelme nem először nyilvánul meg egyértelműen tudathasadásos páciensként. Vagyis nem először zagyvál történészként aktuálpolitikusi minőségben. Amely magatartás kizárólag a szlovák-magyar konfliktus ébrentartását szolgálja. Ugyanez állíható a kormányfő, Robert Fico vonatozó viszonyulásáról, hiszen Čaplovič után ő is arról beszélt a sajtónak, hogy úgymond, komoly gond lesz a közoktatási törvény módosításának újbóli parlamenti elfogadtatása, mert Ivan Gašparovič elnök ellenvetései miatt azok is elutasíthatják azt, akik december elején még elfogadták.

Bezárulni látszik tehát a kör, vagyis a csapda, amelybe az MKP politikusai maguk sétáltak bele. Amikor ők maguk kezdeményeztek egy olyan törvénymódosítást, amely politikai alapon írt volna fölül kizárólag nyelvészeti, stilisztikai természetű szabályokat. Számtalanszor elhangzott már ugyanis: magyar nyelven Bratislava márpedig Pozsony! Amely evidencia semmiben nem különbözik attól, mint amikor a szlovákok Koppenhágát Kodaňnak nevezik és, ugye, vég nélkül sorolhatnánk az analóg példákat. Ami viszont nem szólna másról, mint arról, hogy a föld nem szupernova, hanem egy bolygó, amely gömbölyű…

Korántsem biztos azonban, hogy az inkriminált politikai nyelvészkedés ellenére lenne az érintett politikai gruppoknak. Nevezetesen a Fico-féle Smer politikusainak és nacionalista koalíciós partnereiknek, Slotának, az ő SNS-ének és Mečiar HZDS-es pártkatonáinak. Hiszen folyamatos pettinget jelent zsigerileg nacionalista híveik számára. Nem beszélve arról, hogy a politikai nyelvészkedés gerjesztette konfliktushelyzet jól szolgálja egyéb kormányzati disznóságok elkendőzését is. 

Valójában az MKP politikusai számára sem kell feltétlenül csak a szívatást, vagyis a kudarcot jelentenie a politikai nyelvészkedés eme állóháborújának. Olyan szempontból ugyanis mindenképpen hasznos lehet számukra, hogy közönségükkel elhitessék, ők igenis dolgoznak. Sőt, harcolnak! Ha már kézzel fogható és megvalósítható ellenzéki programra egyelőre nem is telt tőlük. Igaz ugyan, hogy a szóban forgó harc nem más, mint szélmalomharc, ám egyelőre eladhatónak tűnik: egyrészt lehetséges szlovákiai magyar választóiknak, másrészt pedig a magyarországi politikai elitnek. Minimum egy olyan gumicsontként, amelyen legalább úgy lehet rágódni, mint például a Beneš-dekrétumokon és általában a szlovákiai magyarok múltbeli, jelenlegi, vélt s persze valós viszontagságain. Az persze más lapra tartozik, mikor jön rá a folyamatosan gumicsontokkal traktált publikum, hogy azok a legkevésbé sem csillapítják az éhséget. Vagyis voltaképpen illuzionista mutatványokkal megvezetett, magyarán, hülyére vett áldozat lett belőle. Ez a dilemma azonban csak a 2009-ben és 2010-ben esedékes szlovákiai választások során oldódik majd föl…