Kinek jó az euró?

szilva | 2009. január 7. - 09:24 | Vélemény
A magyarországi TV 2 reggeli műsorában, a Mokkában szerdán arról szavaztatták meg a nézőket, hogy írigylik-e a szlovákoktól az eurót? Egyetlen igenlő válasz sem érkezett.

Az ilyen alkalmi gyorsfelméréseknek természetesen semmilyen tudományos értékük nincs, ezért semmiféle következtetést sem vonok le az eredményből. Legfeljebb találgathatnék, hogy mi minden késztette őket erre a feleletre. A tájékozatlanság? Az érdektelenség? Az elismerés, hogy mi, szlovákiaiak megérdemeltük? Vagy egyéb indokok miatt válaszoltak nemmel? Nem tudom, nem is meditálok ezen.

Saját tapasztalataim mások. Magyarországi – nem a gazdasági témákra szakosodott - újságírókollégáim közül többen értetlenkedtek: miért éppen a szlovákok értek célba a szlovének után? Miért nem a csehek, a lengyelek vagy a magyarok. Ráadásul az utóbbiak ugyebár a visegrádi négy országhoz képest helyzeti előnnyel (maszekok, élénk gazdasági kapcsolatok Nyugat-Európával) vágtak neki a piacgazdaságnak. Igaz, hatalmas adósságállománnyal, amelyből Kádárék jórészt pénzelték a viszonylagos jólétet. A cseh és a lengyel gazdaság azért ma is erősebb a szlovákiaihoz képest.Nem egészen két évtized után azonban Magyarország sajnos, a térség államainak rangsorában az élről több mutatóban az utolsó helyre (gazdasági növekedés üteme) került. Szlovákiából pedig ezalatt Bezzegország lett. Egyetlen példa: Vladimír Mečiar országlása idején egy dollárért majdnem hetven koronát kellett fizetnem, karácsony előtt alig több mint huszat.

Magyarországi kollégáimnak főleg azt hangsúlyozom, hogy Mikuláš Dzurinda kormányának volt bátorsága végigvinni a rövid távon fájdalmas reforomokat (főleg egykulcsos adó bevezetése volt sikeres), lefaragni a jóléti vagyis a szociális kiadásokat (nem könnyen, gondoljunk csak a romák tőketerebesi éhséglázadására, ahol a hadsereget is mozgósították). Nem sikerült minden úgy, ahogy eltervezték, olykor bizony érzéketlenek is voltak, mert nem tudták kellőképpen megmagyarázni a polgároknak a reformok szükségességét. Főleg emiatt elveszítették a két és fél évvel ezelőtti választásokat. Szlovákia viszont nyert, amelynek egyik bizonyítéka, hogy jöttek a nagy stratégiai befektetők (U.S. Steel, Samsung, gépkocsigyárak más multik) Robert Fico belecsöppent a valóban dübörgő gazdaságba, örülhetett az államkassza jelentősen megnövekedett bevételeinek. Szóban ugyan bírálta az előző kabinetet, de a reformok pilléreit (több biztosítós egészségügy) és egyik fontos célját (a maastrichti kritériumok teljesítésének igénye) nem rombolta szét. Mindezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően köszöntött be hozzánk néhány napja az euró. Az már Szlovákia nagy mázlija, hogy éppen a legszerencsésebb időpontban, amikor a cseh korona, a forint és a zloty ingadozik. A szlovák korona árfolyama viszont már tavaly ősztől stabil volt. Most pedig a valamivel több mint ötmilliós ország bekerült az euróövezetbe, a több mint 320 milliós európai elitcsaládba, amely a világ hazai bruttó termelésének (GDP) 22 százalékát állítja elő. Az Egyesült Államok mérlege jelenleg 28 százalék.

Nem volt könnyű eljutni idáig. Igaza van annak a magyarországi barátomnak, aki szerint a göröngyös úton azért is sikerült végigmenni, mert a fiatal szlovák állam politikusai bármilyenek is voltak, bizonyítani akarták, hogy önállóvá vált államuk életképes. Ugyanilyen meggondolásból a polgárok sem lázadoztak olyannyira, mint az feltételezhető lett volna a kemény megszorító intézkedések miatt. Mert örültek a szuverén Szlovákiának. Bárhogy is volt, a tény az, hogy itt olyan reformokat hajtottak végre, amelyre Magyarországon (egészségügy, elavult önkormányzati rendszer, pazarló állam), Csehországban (nyugdíjreform) és Lengyeloprszágban (nyugdíjreform, egészségügy) máig nem voltak képesek. Most ne firtassuk, milyen okok miatt.

Ma már Szlovákia lakossága az új uniós pénznemmel ismerkedik. A bankok átállása kiválóan sikerült, a kereskedelemben és más szolgáltatásokban azok a kisvállalkozók okoznak némi bosszúságot, akik a kettős pénzrendszer (január 16-ig) miatt nem nyitnak ki. Mi tagadás: nem egyszerű megszokni azt, hogy az euró vásárlóértéke legalább harmincszor erősebb a búcsúzó szlovák koronánál. Emiatt jóval többször használunk fémpénzeket, még egycenteseket is. Jobban kell hát figyelnünk. Mindannyiunknak már vannak tapasztalatai. Jómagam tegnap 46,43 euróért tankoltam, majd szórakozottan mondtam a benzinkutasnak, hogy ötvenesből kérek vissza. Mire ő mosolyogva válaszolta: „Uram, több mint száz korona borravalónak azért sok“... Mostantól már ha csak lehet, akkor bankkártyával fizetek, ha pedig készpénzzel, akkor szemüveget is viszek magammal. S azzal biztatom magam, ha az olaszok nagyobb gond nélkül áttértek a líramilliókról az eurócentekre is, akkor nekünk sem lehetnek nagyobb problémáink.

Nincsenek is, mert ezek a kezdeti apró bosszúságok eltörpülnek az uniós pénznem előnyeihez képest. Amely természetesen nem csodaszer, megingásai ennek is lehetnek, de az értékét mégis csak hatalmas gazdasági potenciál védi. Ez még akkor is igaz, ha a gépkocsigyártás jelenlegi válsága Szlovákiát is erősen érintheti. Habár éppen az eurónak köszönhetően a Volkswagen úgy döntött, hogy UP! típusú új kisautójukat Pozsonyban fogják gyártani, nem Mladá Boleslavban. Mert a cseh korona árfolyama és ezáltal a kiadásuk is bizonyos mértékig kiszámíthatatlan

Még egy személyes példa: Kedden a győri Árkádba ugortam át feltölteni kiapadt vörösboros készletemet. Az emeleti parkolóban kevés kivétellel dunaszerdahelyi és galántai rendszámú gépkocsi állt. Azért is, mert a vízkereszt nálunk államünnep. De azért is, mert az eurónak (tavaly az erős szlovák koronának is) köszönhetően megéri odaát vásárolni. Főleg a kiváló magyar élelmiszereket.

Nekünk szlovákiai állampolgároknak, miként az országnak is tehát jó az euró. A szlovák-magyar vegyesvállalatoknak is. Még  az anyaországiak, a csehek és a lengyelek számára is, mert jó példával szolgálhatunk nekik, amely remélhetően arra ösztönzi a tétova vagy a belpolitikai viszonyok miatt gyenge kormányfőket (Gyurcsány Ferenc, Mirek Topolánek), hogy bátrabb lépésekre szánják el magukat, amelyek elvezetnek az euró előszobájába (ERM II.rendszer), s belátható időn belül az uniós pénznem bevezetéséhez. Egész régiónk és földrészünk is erősödik, ha majd az említett három szomszéddal tovább gyarapodik az euróövezet.