Gáz van - az MKP házatáján

A kormány pedig óvja meg a lakosságot a következményektől. Látszólag polgárbarát és indokolt az óhaj. Annyi propagációs értéke lett, hogy közölték a szlovákiai hírügynökségek és a hírportálok.Ennyi és nem több. Ezzel le is zárhatnám a témát, ha az MKP házatáján nem születnének immár rendszeresen ilyen fontoskodó, valójában semmitmondó, leginkább szakmai dilettantizmusról árulkodó szövegek.

Nézzük a tényeket: Robert Fico – nyilván nem az MKP felszólítására – tegnap telefonon tárgyalt Vlagyimír Putyin orosz és Júlia Timosenko ukrán kormányfővel, továbbá Mirek Topolánekkel, az Európai Unió soros elnökségét betöltő Csehország miniszterelnökével. Csütörtökön este Pozsonyban a magyar és a lengyel kollégájával is szót váltanak a gázkrízisről. Tiltakozásra, nyomásgyakorlásra nagyjából ekkora a közép-európai politikusok mozgástere. Ezt Fico ki is használta. Többre nincs lehetősége.

Látszólag csak ukrán-orosz gázvita zajlik előttünk, valójában azonban hatalmas politikai és nagyhatalmi érdekek csapnak össze: többek között Ukrajna jövőjéről, az orosz gázmonopólium fennmaradásáért, amelyet Moszkva egyértelműen politikai fegyverként használ: ideológiai szövetségeseinek jutányosan, a többi partnernek piaci áron szállítja ezt az energiát. Az unió és a NATO fele kacsintgató ukránoknak is már az utóbbi díjat szabta meg. Ez a jelenlegi konfliktus fő oka, amelybe Robert Fico aligha szólhat bele. A Kreml elsősorban ilyen nagyhatalmi célokat szem előtt tartva szorgalmazza a Gazprom és az olasz ENI révén a Törökország felől érkező Kék Áramlat gázvezeték felépítését és fúrja keményen az uniós vezetők által szorgalmazott Nabucco-tervet, amely révén az iráni, azerjbajdzsáni,kazahsztáni, türkmenisztáni, egyiptomi és a szíriai földgázt szállítanák ugyancsak Törökországból Európába. Nem bonyolódok bele a részletekbe, mert a témám nem kívánja meg. A lényeg az európai orosz gázdominancia megőrzése vagy csökkentése.

Ezeket az összefüggéseket az átlagolvasók többsége tudja, a szakemberek pedig minden részletet tökéletesen ismernek. A pártirodákban is eszükbe juthatna mindez, mielőtt nyilatkozat megírására adják a fejüket. S akkor nem nagyobb aktivitásra nógatnák Robert Ficót, hanem arra, hogy gondolja végig: hosszabb távon nem veszélyes-e Szlovákia számára a rendületlen és kritikátlan oroszbarátság. Ami itt és most abban nyilvánul meg, hogy a nagy testvérben bízva egyelőre hivatalosan Szlovákiában senki sem gondolkodik alternatív gázbeszerzési lehetőségről. A csehek már cselekedtek is: kiépítették a nyugati gázvezetéket, amelyen naponta nyolcmillió köbméter gázt kapnak Norvégiából, Németországon keresztül. Magyarország a horvátokkal és a románokkal tárgyal cseppfolyós gáz szállításáról a tenger felől és más megoldásokról is. Szlovákiában is ideje lenne legalább a földrajzi helyzetünknek megfelelő alternatív lehetőségeket felmérni.

Értelmezhetetlennek tartom a nyilatkozatnak azt a mondatát, amely a következmények hatástalanítására szólítja fel a Fico-kabinetet. Sajnos, sem az ukránok sem pedig az oroszok nyilvánvalóan nem fizetik meg azokat a milliárdos károkat, amelyeket ezekben a napokban okoznak a szerződésszegésükkel Szlovákiának is. Ezt főleg a kassai U.S.Steel, a pozsonyi Slovnaft, az autógyárak és más nagyfogyasztók alkalmazottjaival fizettetik meg. Jobbik esetben úgy, hogy most kell kivenniük a szabadságot, ami még mindig kedvezőbb, mint a csökkentett bér. De ebbe a folyamatba a feszített költségvetéssel tevékenykedő és a pénzügyi válság következményeivel szembesülő kabinet aligha léphet be. Illetve csak úgy tehetné meg, ha valamelyik tervezett közkiadásokból faragna le.

Ilyen röpke áttekintés is nyilvánvalóvá teszi, mennyire felületes a nyilatkozat, amely kimondottan magamutogató célokat szolgál. Csak azért tűztem tollhegyre, mert sajnos, nem először látott napvilágot ilyen semmitmondó szöveg, amely nemcsak a szakemberek, hanem a közvélemény szemében is lejáratja a Magyar Koalíció Pártját. Ideje lenne szem előtt tartani azt a bölcsességet, hogy a kevesebb rendszerint több. Esetünkben a ritkább, de hozzáértőbb nyilatkozatoknak, kormánybírálatoknak és egyéb megnyilvánulásoknak sokkal nagyobb lenne a politikai súlya.