Tökéletlen szlovákiai magyarok…

Barak László | 2009. január 10. - 18:47 | Vélemény
Fél mondat kevés, de annyira sem lenne érdemes egy olyan összejövetel, amelyen négy-öt, na jó, akár negyven-ötven magyar összehajol, oszt megmondják egymásnak a tutit arról, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint ők, azok idegenlelkűek – többek között...

Hogy mégis téma lett itt az 1994. január 8-i nagygyűlés 15. évfordulója alkalmából szombaton megrendezett komáromi megemlékezés, annak egyetlen oka, hogy annak vezérszónoka nem más, mint Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai ügyekkel megbízott alelnöke volt.

Az alelnök úr mondandója műfajául, ahogy általában az önmagukat megváltónak képzelő földi halandók esetében szokásos, természetesen az igehirdetést választotta. Amelynek kvintesszenciáját a következő mondat jelentette: „Aki a XXI. század első évtizedében magyarként nincs tisztában azzal, hogy az előző évszázadban hogyan baltáztuk el közösen a nemzet jelenét és jövőjét, az vajmi keveset tud saját maga és nemzete sorsának alakulásáról“ – így a divatosan profán Duray Miklós, többes szám első személyben. Hogy aztán végig majdnem következetesen többes szám harmadik személyben fogalmazva ostorozza a szlovákiai magyar politikusokat, akik miatt nem valósulhatott meg, hogy a szóban forgó összejövetelen – 1994. január 8-án a komáromi sportcsarnokban összejött mintegy 3500 polgármester, önkormányzati képviselő és szlovákiai magyar parlamenti képviselő – meghányják-vessék „a szlovákiai magyarok önkormányzatisággal összefüggő közösségi jogai kivívásának feltételeit (sic!)

Vagyis az AUTONÓMIA feltételeit – ugye kedves stratéga uram?

Akkor meg minek ez az „önkormányzatisággal összefüggő közösségi jogok“ a „belső önrendelkezés“ ködösítő csűrcsavarja, mondhatni blablája? Meg a „magyar-szlovák társnemzeti szerkezet“ ami ugyancsak a területi autonómiára utaló szómágia…? Talán azért tetszik óvatos duhajkodni, mert, mint kimondta: „mind a megvalósítási elképzelésekkel, mind a tanács (100 tagú kis szlovákiai magyar parlamentet tervezett Duray - BL. megjegyzése) – megalakításával kapcsolatos összes kísérlet...az előkészítési folyamatban elbukott? Mert, amint ugyancsak a startéga úr emlékezik: "nem sikerült elfogadni egy közös célt és elfogadtatni a közösségi célnak való alárendelődés elvét“...

... Aszta! Pedig:  „...Az autonómiát elnyert Katalónia is Spanyolország legfejlődőképesebb része lett. Dél-Tirol az autonómia elnyerésének idején a gazdasági szétesés állapotában volt, de a belső önrendelkezés szárnyakat adott, és ma Észak-Olaszország leggazdagabb része. A finnországi Aland szigetek autonómiája pedig a sajátos és megrendíthetetlen öntudat jelképe”....

A rohadt „mindig inkább kivárók“,“ellenérdekeltek“, „idegenlelkűek“ , akik a „a tudatos véleményalkotót“ alias Duray Miklóst körülveszik…!

Nos, ennyit a komáromi nagygyűlésről, meg annak tizenötödik évfordulójáról. Amely a „tudatos véleményalkotó” szerint „nem ünnep, hanem inkább emlékezés az elmulasztott lehetőségre”.  Amelyet, sajnos vagy nem, tökmindegy, anno a „tudatos véleményalkotó“ látni valóan csupán feltétlen, vagyis ösztönös híveinek volt képes lehetőségként eladni.

Vagyis nyilván az történt, hogy sok lúd disznót győz alapon, sok-sok idegenlelkű legyőzte a  tudatos véleményalkotót… De hát, ugye a demokrácia már csak ilyen fránya…!  Tökéletlen, mint a mindenkori többség…!