Egy elbocsátó szép kommentár…

Boross ugyanis konkrétan „egészségvédő“ lépésnek minősítette, hogy visszaadta parlamenti képviselői mandátumát.
Hát igen, ahogy mondani szokás, a puszta létezés, vagyis az élet önmagában is egészségkárosító fenomén. Hát még a politika, mint olyan. Különös tekintettel arra a „fajtára”, amit Magyarországon (is) gyakorolnak…

Nem csoda hát, hogy egy nyolcvanéves ember bedobja a törölközőt, ha mégoly minden hájjal megkent öreg róka is, mint a Boross Péter. Akinek helyzetét, egészségi állapotát egyre hatványozottabban sújthatta már, hogy valamikori hatalomgyakorló, azaz kormányzó pártja helyett az idők során egy voltaképpen jelentéktelen törpévé aszott csoportosulásban volt kénytelen vegetálni. Jobbára a statisztaként, pártja és önmaga politikai túlélése érdekében. Egy olyan politikai légkörben, amely sokkal inkább hasonlít az öncélú iszapbirkózásra, mint a köz érdekben végzett politikai munkára.

Nem beszélve arról, hogy politikusként nem csupán a külső ellenféllel, sőt ellenséggel kellett napra-nap megküzdenie, de pártján belül is ádáz, sőt rutyma pozícióharc, kegyetlen háború zajlik már évek óta. Amely helyzet „eredményeképpen” a legközelebbi parlamenti választásokon csak abban az esetben kerülhet be a törvényhozásba az MDF, ha kurtizánmód fölkínálkozik a gátlástalan nagyoknak. Vagy jobbra, vagy balra…! Belátható viszont, egy efféle cselekmény sokkal kevésbé dukál egy politikusi pályája zenitjén igen régen túl levő úriember számára, mintha uramobocsá! egy úrhölgy tesz ilyesmit. Noná, hogy az MDF regnáló elnökasszonya, a hírek szerint egy hintaággyal bocsátotta pihenőre Boross Pétert, aki viszonzásul úriemberként kijelentette: egy szó sem igaz abból, hogy személyes ellentétbe került volna Dávid Ibolyával, és ennek következménye a lemondása.

Itt a vége, fuss el véle…