Fico gázban!

Helyben, vagyis a spájzban vagyunk. Európa úgy szopja be az orosz maszlagot – Ukrajna tökéletlen politikai elitje hathatós támogatásával –, ahogy azt a Kreml akarja. A szinte menetrendszerűen érkező gázkonfliktusban Moszkva megmutatta mi vár azokra, akik nem ugrálnak úgy, ahogy ők fütyülnek – hideg és sötétség.

A grúz háború, pláne a Moszkvát ugyancsak érintő pénzügyi és gazdasági válság után a legtöbb európai elemző – köztük jómagam is – úgy gondolta, hogy Oroszország tovább nem mehet legfontosabb stratégiai célja megvalósításában. Tévedtünk. A két cél – Ukrajna gazdasági és politkai ellenőrzése, valamint Európa sakkban tartásához nem egy konvencionális, hanem az „energiafegyvert” vetették be. Tehették, több okból is.

Egyrészt Oroszország, gazdasági krízis ide vagy oda, mintaszerűen használja ki a nemzetközi gazdasági és politikai vákumot. Európa a gazdasági krízisre (és a gázai háborúra) ügyel, Amerikában éppen interregnal (és az Obama csapat is a gazdaságra összpontosít) így éppen beéett az oroszok “oszd meg és uralkodj” taktikája, az európai elit jó részének bevonása az energiabizniszbe történő bevonásával. Németországot az oroszok kivették a játszmából, oda ugyanis Belorusszián és Lengyelországon (Jamal vezeték) megy a gáz, rendesen. Bár Angela Merkel kormányfő minden estéjét a telefonon lógva tölti Putyinnal, Berlin hallgat és nem áll az EU-erőfeszítések élére. A csehekre hagyva ezt a gondot… 

Másrészt, egyszerűen hazugság az oroszok részéről, hogy Ukrajna nem fizet az orosz gázért – azért ugyanis a Svájcban bejegyezett RosUkrEnergo tartozik. Amely 50%-ban a Gapzrom (az oroszok ugyanis így tudják szavatolni, hogy fizessenek nekik az ukránok) másik részben két ukrán vállalkozó, az ukrán állami Naftogaz és  vagy ezer európai magánszemély tulajdona, akik azonosítását a jó öreg svájci törvények lehetetlenné teszik. Jó nekik. Jó nekünk? További fontos tény, hogy az oroszok által emlegetett 2 milliárd dolláros tartozást a jelenlegi ukrán illetékesek még a kilencvenes évek elejéről örökölték elődeiktől…

Harmadrészt Ukrajna, a narancsos koalíció az országot immáron évek óta teljesen megosztó politikai káosszal együtt igazi célkereszt a volt szovjet fennhatóságú régiót gazdaságilag ellenőrizni igyekvő, így a Szovjetuniót “modern” módszerekkel feltámasztani szándékozó Putyinország számára.

Amennyiben Ukrajna komolyan gondolná az európai integrációt, úgy viselkedne, mint Szlovákia anno Vladimir Mečiar után. Amikor kihagyták az európai szórásból pár évre, ám a szavak helyett a tettek és reformok útjára lépett az ország. Ukrajna tehát csak úgy lehet EU-tagállam, ha úgy is viselkedik. Egy nyugati típusú szerződés a Gazprommal ugyanis lényegesen kevesebb manőverezési lehetőséget hagyna Moszkvának, mint amennyit most megtehet. Ehhez persze Ukrajnának nyugati, vagyis piaci árat is kellene fizetnie... Ha ugyanis az Ukrajnánál a sokkal szegényebb visegrádi országok képesek voltak a növekvő energiaáraknak megfelelni, Ukrajna is képes lenne. Ha akarna és, ha elitje egy picit többet hagyna a közösben. Ukrajnában ilyesmi azonban nem szokás, így a korrupció – és nem Viktor Janukovics – marad Moszkva legnagyobb kelet-európai szövetségese.

Végül, de nem utolsósorban, valljuk be őszintén, Europa is alaposan elkényelmesedett. Nem bölcs Ukrajnán az energiaszektor reformját számon kérni, ha ezt az EU-tagállamok, különös tekintettel Szlovákiára sem hajlandók megcselekedni. Egyértelmű, hogy az oroszok legnagyobb európai szövetségesei – a megosztó politizálásban résztvevő vagy asszisztáló kormányok mellett - a monopolhelyzetből profitáló nyugati óriáscégek. Ezeket – az EU Energia Charta értelmében – mielőbb szét kéne bontani  Szükség lenne még pár atomerőműre (hmm, ki gondolta volna ezt húsz évvel Csernobil után) és a csehek mintája nyomán a nyugati gázvezetékekre is rá kellene csatlakozni.

Az egyetlen jó hír ebben a helyzetben az európai szolidaritás – lásd Magyarország és Németország Szerbiának és Boszniának nyújtott segítségét – illetve a hidegben fellángoló vita az új energiaforrásokról. Amelynek kiválthatja Putyin Északi Áramlatának majdani diktátumát.

Bár míg Európában (lásd Bulgária) már komoly tüntetések vannak saját kormányaik ellen, addig az európai politikai elit még mindig az orosz rulettet játsza – a Fico-kormánnyal egyetemben.

Fico kijevi és moszkvai útja – Putyin meghívására – ilyen értelemben csak a hazai közvélemény etettése, érdemben ugyanis nem tesz/tehet semmit a konfliktus megoldása érdekében. Ahhoz Európának közvetlenül és összehangoltan  kellene fellépni – nem véletlen, hogy éppen ezt óhajtotta megtorpedózni Moszkva a szlovák és bolgár miniszterelnök meghívásával. Na és saját propagandája és pozíciója megerősítését – az orosz média nem véletlenül volt tele Fico Ukrajnát kárhoztató kijelentéseivel.

Ha az oroszok be is tartanák a Szlovákiának ígért segítséget – amelyben ismét benne van a lehetőség Ukrajnát okolni, az egyáltalán nem segít Európa egészén. A megoldás kulcsát tehát kizárólag a Moszkva, Brüsszel és Kijev által aláírt és az oroszok által egyelőre megszegett szerződés végrehajtása jelentené. Magyarán, az oroszoknak a rendes útvonalon a kiegyezett gázmennyiséget pumpálva kellene helyreállítaniuk a gázszolgáltatást, az európai ellenőrök felügyelete mellett. Ezért minden ettől eltérő orosz javaslatot vissza kell utasítani – mindenekelőtt Európa érdekében.

Az oroszok tehát a spájzban vannak, mi pedig, Ficóval együtt gázban. Még egyszer hangsúlyozandó, rövidtávon az oroszok által annyira utált európai szolidaritás, hosszú távon alternatív energia-innováció segíthet rajtunk. Közben pedig meg kell/lehet tanulni kicsivel kényelmetlenebbül élni – az orosz medve növekvő árnyékában.