Ismét megfúrják a gázbékét az ukránok?

szilva | 2009. január 18. - 10:02 | Vélemény

Ismét született vasárnapra virradó éjjel egy újabb orosz-ukrán egyezség. Megint bejelentették, hogy talán már hétfőn este, de legkésőbb kedden nemcsak Moszkva, hanem Kijev is megnyitja a gázcsapokat, s végre jöhet az energia Szlovákiába és Magyarországra is. Európa természetesen óvatos, majd csak akkor hiszi el, hogy igy lesz, ha a földgáz valóban megérkezik a nagykaposi tranzitállomásra.

„Gázbékét akarunk, de a magunk feltételei alapján.” - jelenetette ki a minap Vlagyimír Putyin, s tulajdonképpen el is érte a célját. Oroszország ismét bebizonyította Európának, hogy  energetikai szuperhatalom is, amely ezt a vagyonát, igencsak keresett áruját politikai célokra használja fel. Az a szomszéd vagy más állam, amely úgy táncol, ahogy Moszkva fütyül, nem sérti nagyhatalmi érdekeit, nem bratyizik az amerikaiakkal, nem is ábrándozik NATO-tagságról (például a fehéroroszok) jutányos áron kap gázt. A korábbi kedvezményezettek, az ukránok rakoncátlankodni kezdtek, ezért az eddigi 179,50 dolláros ár helyett idén ezer köbméterenként 450-et követeltek tőlük, holott a Naftogaz még az előző díjtételt is csak kölcsönből tudta kifizetni. Ma még nem tudni, mi mindent igért meg a múlt éjjel Julija Timosenko ukrán államfő orosz partnereinek, akik végül hajlandóak voltak a világpiaci árhoz képest húsz százalékos engedményre. De csak abban az esetben, ha Kijev nem emeli az ezer köbméterenkénti és száz kilométerenkénti tranzitszállítás árát, ami tavaly 1,7 dollárt tett ki, holott most 8-9 dolláros díjtételről álmodozott. Ennek ellenére Julija Timosenko éjjel beadta a derekát. Annak tudatában is, hogy a szállítás helyreállításához szükséges úgynevezett technikai gáz árát az érdekelt nyugati multik előlegezik meg, habár még ők sem tudják, hogy majd kitől hajtják be ezt nem kis összeget.

De még igy sem biztos, hogy megindul a gáz, mert Juscsenko elnök és más ellenérdekelt klán a hatalmas uniós nyomás ellenére megfúrhatja ezt az egyezséget is. Ráadásul vasárnap reggel több német és magyar hírportál arról számolt be, hogy Julija Timosenko ellen vizsgálatot indított az ukrán legfőbb ügyészség és a biztonsági szolgálat azzal a feltételezéssel, hogy saját érdekeit követi a gázüzletben. Gyanújuk szerint a szőke hölgy hivatali helyzetével visszaélve erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy kijutasson az európai gázpiacra egy svájci székhelyű céget, amelyen át szándékozik szállítani az orosz gáz jelentős részét, s amelynek tulajdonosai Timosenko szövetségesei. Akik nehezítik az orosz gáz ukrajnai importjában közvetítő RoszUkrEnergo tevékenységét, amely a kormányfő által pártolt cég vetélytársa.

A januárban kitört ukrán-orosz gázcsatának számos olyan tanulsága van, amelyet a legfőbb ideje tudatosítani, s ennek megfelelően cselekedni. A legfontosabb cél elsősorban a posztkommunista országokban az orosz gázfüggőség megszüntetése. Hosszabb távon ez a függőség életveszélyes. Európa az energiaszükségletei miatt sem lóghat az oroszok gatymadzagján. Ezért nemcsak fecsegni kellene más vezeték kiépítéséről, alternatív energiaforrások felhasználásáról, hanem uniós szinten komolyan tárgyalni és lépni is. Nyilván ismét előtérbe kerül az atomenergia, habár sokan azért is veszélyesnek tartanak, mert jelenleg csak tárolni tudják az elhasznált fűtőelemeket, biztonságos megsemmisítését, feldolgozását még nem találták fel. Mindez nem egyszerű, s nem is rövid távú feladat, de nem is lehetetlen. Nem véletlenül írta a minap a Financial Times, hogy még a Szovjetunió sem alázta meg soha úgy az üzleti partnereit, mint ahogy Putyinék tették. Legutóbb szombaton, hiszen az ő kedvökért loholtak az érintett kormányfők és az uniós politikusok Moszkvába, holott a gázbéke helyreállítása kizárólag az oroszoktól és az ukránoktól függ.

A másik tanulság az, hogy Ukrajna fényévnyire került főleg az Európai Uniótól, mert kiderült, hogy a jelenlegi politikai elitje mennyire korrupt, csak a harácsolás érdekli őket, nem a lepusztult hazájuk. Amit csak tudnak, megcsapolnak, elsíbolnak. Ezért tűnt el a tranzit vezetékből még a technikai gáz is. Ezért dúl kíméletlen politikai háború Julija Timosenko, Viktor Juscsenko és az oroszbarát Viktor Janukovics érdekcsoportja között. Szegény kárpátaljai magyarok, eresztek meg magamban egy halk sóhajt, földrajzilag ugyan közel kerültek a civilizáltabb Európához, a valóságban egyelőre viszont távolódnak ettől a közösségtől.

A harmadik tanulságot Robert Ficónak kell levonnia, aki ugyan ingázott, kilincselt és hajbókolt Kijevben, Moszkvában és Prágában, de a Szlovákiába mától Csehország felől áramló, napi húszmillió köbméter gázt végül a Szlovákiai Gázművek (SPP) német és francia társtulajdonosa és más multi intézte. A szlovák kormányfő legfeljebb a ministráns és a kikiáltó szerepét töltötte be. Okulásként legalább a multikkal szembeni bunkó szótárát dobhatná saját szemétládájába.

Ez a nagybüdös helyzet, vasárnap délelőtt. Kíváncsian és aggódva várom az újabb híreket Kijevből.