A démonizált Tőkés László
Félreverte a médiaharangot néhány szlovák hírportál, mert a szerintük radikális és szélsőséges Tőkés László romániai magyar euroképviselő szombaton részt vett a gömöri Abafalván (Abovce) a malenkij robotra elhurcoltakra és a csehországi kényszermunkára deportáltakra emlékező kegyeletes ünnepségen. Tudom, a hétvégén és főleg télvíz idején kevés a valódi és fontos hír, ezért néhányan felturbóznak olyan információt is, amellyel riogatni lehet a tájékozatlan olvasókat. Olyanokat, akik a „magyarveszélyre“ mindig felkapják a helyüket. Ez történt most is, mert ez a hír több portálon a legolvasottabbak közé tartozik.
Pedig ami történt, abban nincs semmi különös. Tőkés László először is lelkészként érkezett, hogy lelki vigaszt nyújtson azoknak, akik a második világháború utáni megtorlások és meghurcoltatások áldozatai vagy azok hozzátartozói, gyermekei. S akiket – a szlovákiai törvénytelenségekért, miként a Vajdaságban vérfürdőt rendező Tito-partizánok vagy az Erdélyben gyilkoló, Gavril Olteanu vezette Maniu-gárda rémtetteiért, a kárpátaljai magyaroknak mérhetetlen szenvedéseket okozó szovjet diktátorok garázdálkodásaiért – máig nem követtek meg, holott szinte kivétel nélkül semmiféle bűncselekményt sem követett el. Hat évtized után már az időközben elhunytak is, miként a még élők is megérdemelnének legalább egy morális kárpótlást vagyis bocsánatkérést, akár egy, a közös múltat végre lezáró, szlovák-magyar megbékélési nyilatkozat részeként is, amely csak nem akar megszületni, holott a rendszerváltás óta szorgalmazza több szlovákiai és magyarországi értelmiségi. Ilyen helyzetben a már említett lelki vigasz is egyfajta gyógyír.
Bonyolultabb kérdés Tőkés László politikusi pályafutásának értékelése, amelyre nem vagyok hivatott. Két tény azonban nyilvánvaló. Ő volt az, aki életét is kockáztatta a Ceausescu-rezsim elleni küzdelemben, s akinek bátor helytállása volt az a szikra, amely lángra lobbantotta a romániai forradalmat. Minden morális feltételt teljesített ahhoz, hogy a romániai magyarság közéletében is vezető szerephez jusson. Sokan mondogatják, hogy partizánból általában nem lesz jó hadvezér a reguláris hadseregben, s ezt éppen a református püspök tevékenységével igazolják. Aki már a múlt század kilencvenes éveinek legelején felemelte a szavát a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség három vezetője - Borbély László, Frunda György és Tokay György – ellen, mert hivatalos felhatalmazás nélkül részt vettek az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) társaság által, a Fekete-tenger partján fekvő Neptun üdülőhelyen szervezett titkos találkozón, s máig nem tudni, milyen megállapodást kötöttek. Néhány év múlva szétváltak az RMDSZ és Tőkés László útjai, mert merőben más politikai eszközöket tartottak hatékonynak. Kétségtelen, hogy az RMDSZ kormányzati szerepe révén javult az erdélyi magyarság helyzete, elsősorban a kétnyelvűség érvényesítésében születtek számottevő eredmények. Ugyanakkor többszöri igérgetés ellenére a bukaresti kormánypártok rendszeresen elszabotálták a kisebbségi törvény elfogadását, holott a dokumentum elkészült, nem úgy, mint nálunk, Csáky Pál kormányalelnöksége idején. Erre a dokumentumra meggyőződésem szerint a Magyarországgal szomszédos országokban azért van szükség, hogy az ott élő magyar nemzetrész ne legyen kiszolgáltatva a kormányok kénye-kedvének, nacionalista törekvéseinek ahogy mostanság éppen a saját bőrünkön tapasztaljuk. Ez a helyzet viszont Tőkés László meggyőződését erősítette, aki többször is megalkuvással vádolta a kis lépések taktikáját valló Markó Béláékat. A református püspök-politikus ellentábort igyekezett szervezni. Az eddigi választási eredmények alapján sikertelenül, mert részben korrupt, részben pedig sértett, az RMDSZ vezetéséből különböző okok miatt kibukott személyekre, továbbá felelőtlen kalandorokra tett. Még Traina Bacescuval is paktált, holott a román államfő egyetlen célja a romániai magyar politikai képviselet gyengítése. Legitim törekvéséhez, a székelyföldi autonómia kivívásához odahaza rossz szövetségeseket választott. Nyilván e cél elérérését Brüsszel révén elérhetőbbnek vélte, ezért vállalta az euroképviselőséget, ám a román néppárti PD-L és állítólag az RMDSZ-es képviselők megakadályozták, hogy a legerősebb frakció, az Európai Néppárt tagja legyen. Igy került a jóval jelentéktelenebb Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciójába. Júniusban Romániában is újabb europarlamenti választások lesznek, amelyek meghatározhatják Tőkés László további pályafutását.
Egy azonban biztos: a már említett autonómia-törekvéséről nem mond le. Nyilván szem előtt tartja Deák Ferenc mondását, amely szerint csak az vész el végérvényesen, amelyről önként lemondunk.
Az autonómia nem csodaszer, ahány ország, csaknem annyiféle változata valósítható meg. Több nyugati országban viszont ezzel a megoldással rendezték (Dél-Tirol) vagy enyhítették (Spanyolország, katalánok) a nemzetiségi problémákat. A többségi nemzet és a velük egy hazában élő kisebbségek végleges kiegyezésére Közép-Kelet-Európában is égető szükség van.
Mindannyian gerinces embernek, sokan viszont naív álmodozónak és rossz politikusnak tartják őt.
Ezt majd az utókor dönti el. Tudatosan túloznak viszont főleg azok az elfogult, rosszindulatú román, szlovák politikusok és tudósítók, akik valósággal démonizálják és szélsőségesként igyekeznek őt feltüntetni. Ami szemenszedett hazugság, mert Tőkés László törvényes eszközökkel igyekszik rendezni a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti kisebbség jogbiztonságát. Jómagam ezért nem tévedhetetlen félistenként, hanem markáns személyiségként tisztelem.
