Gašparovič egy latens népirtó?

Olcsó és a kikupáltabb szlovákiai magyarokhoz méltatlan replika lenne, ha megismételnénk itt rá vonatkoztatva azt a jelzős szerkezetet, amellyel ő annak idején a regnáló államfőt, Michal Kováčot illette. Nevezetesen azt a botrányos kiszólását, amellyel vén fasznak (starý chuj) minősítette őt a szlovák parlament elnöki székéből. Persze nyilván megtehetik, és meg is teszik ezt most már némely, finoman szólva, egyszerűbb lelkületű szlovákiai magyarok. Ha másutt nem is, a söntések pultjainál egészen biztosan.

Mi azonban vizsgáljuk meg, vajon mi célból terjeszt valótlanságokat egy államfő, ha jóindulatúan feltételezzük róla, hogy nem a demencia, vagyis az aggkori elbutulás okán cáfolja már-már csökött következetességgel a legutóbbi, 2001-es hivatalos népszámlálási adatokat. Amelyek szerint Szlovákiában 520 528 állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek.

Megeshet, s ez lenne a legkisebb gond a szlovák államfővel, csak azért tart ki a 300 ezres szám mellett, mert kellemetlen lenne számára, hogy beismerje korábbi tévedését, amely akár egy avatatlan információból is eredhetett. Az aktuális szlovákiai közéleti viszonyok ismeretében azonban ahhoz sem kell semmiféle üldözési mániával terheltnek lenni, hogy Gašparovič vonatkozó állítása mögött a tudatos manipuláció szándékát sejtsük. Amelynek célja, hogy Szlovákiában, ám főként külföldön olyan látszatot keltsen ő maga és esetleges hivatalos cinkosai, sőt megbízói, hogy voltaképpen nem is létezhet ebben az országban kisebbségi probléma. Hiszen bizonyos szlovákiai magyaroktól eredő politikai és jogi természetű intervenciók esetében csupán arról van szó, hogy van egy kisebbség, amely jóval többet követel, mint amire számarányához képest jogosult lenne… Ráadásul, amint azt Gašparovič már ugyancsak sejtette volt, a szóban forgó népszámlálás során regisztrált több mint félmillió magyar közt legalább 200 ezer voltaképpen roma. Ha viszont ez a feltételezés az igaz, mármint, hogy az államfő tudatosan manipulál és zsonglőrködik a népszámlálási adatokkal, legalábbis megkérdőjelezvi azokat, akkor nem csupán morális felelősség terheli őt, hanem egyértelműen alkotmánysértést követ el! Ugyanis egy alapvető emberi jogot, vagyis a nemzetiségi hovatartozás szabad megvallásának jogát kérdőjelezi meg. Ilyen alapon pedig semmi keresnivalója nincsen az államfői poszton!

Más probléma persze, miként lehet a jelenlegi szlovákiai politikai klíma közepette alkotmányjogi elégtételt venni egy olyan közjogi méltóságon, aki vagy ostobasága okán vagy pedig tudatosan követ el főbenjáró bűnt.

Nos, ha a Magyar Koalíció Pártja háza táján van valamirevaló politikus és jogász, előbb a szlovák parlamentben hangsúlyosan kell rámutatniuk az államfő alkotmánysértő magatartására. Másrészt, kell találni legalább egy olyan szlovákiai magyart - és persze elő kell teremtenie ügyvédje honoráriumát -, aki Gašparovič rovására emberi jogi sérelem miatt, az illetékes jogorvoslati fórumok igénybevételét követően egyéni panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz. Majd, ha ott esetleg nem járna sikerrel, a strassburgi Emberjogi Bírósághoz. Az esetleges vonatkozó sajtónyilatkozatok ugyanis fabatkát sem érnek, azon kívül, hogy öncélúan láttatja magát egy-egy politikus.

Gašparovič szóban forgó ámokfutása továbbá olyan eleddig soha nem látott, akár egy rendkívüli népszámlálással felérő „protesztszavazásra” kell ösztönözze a szlovákiai magyarokat a tavasszal esedékes államfőválasztáskor, amely egyértelműen bizonyíthatja, hogy egy latens népirtónak semmi keresnivalója nincs az államfői poszton…