Hazai magyar önösszeszedés
Dühít a fanyalgás, az irónikus lekezelés, valamint a nyomban feltörő acsarkodás, amely blogból, más írott és személyes beszélgetésekből sistereg a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának megszületése kapcsán.
Árad belőlük az okoskodás (volt már ilyen, lásd Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum), valamiféle sértődöttség (milyen alapon válogatták a résztvevőket...) és a konfliktusimádat (végre valami más, mint az MKP...).
Pedig aki politológusként, újságíróként vagy más életpályán tüsténkedő személyként kommentál és elemez – vagyis mindezt nem a kocsmában vagy a piacon teszi, mert ott szabad a hőbörgés -, azoknak bizony nem ártana szembenéznie a tényekkel, mielőtt fölényeskedve kioktatnának bárkit. Függetlenül attól, hogy részt vett-e a tanácskozáson vagy később jutott hozzá a dokumentumokhoz. Jómagam újságíróként az utóbbi csoportba tartozom. Lássuk hát a tényeket:
l. A somorjai találkozót a Fórum Kisebbségtudományi Intézet szervezte, vagyis profi társaság, amely eddigi publikációi és kutatásai révén idehaza és Magyarországon, továbbá más országokban is elismert tudományos intézmény. Ők nem lelkes, netán „hazaffyas“ amatőrök, akik a már említett értelmiségi fórum körül bábáskodtak. A fórumosok Időszerű programot szerveztek: A szlovákiai magyarok helyzete és a kisebbségek státusa húsz évvel a rendszerváltás után Szlovákiában. A kisebbségek helye az állam életében, érdekérvényesítő lehetőségeik Szlovákiában és nemzetközi szinten. Asszimilációs folyamatok megfékezése, várható népszámlálási adatok 2011-ben. A szlovákiai magyarok identitása az elmúlt húsz év generációs váltásai tükrében. Az anyagi erőforrások hatékony felhasználása az asszimilációs folyamot megfékezése és az identitás erősítése érdekében. Nyelvhasználati valóság. A fiatal nemzedékek nevelése, versenyképes iskolák, korszerű pedagógiai módszerek – ilyen témakörökben hangoztak el előadások, korreferátumok, amelyek a kötetlen vita alapját is képezték. Az előadók pedig a tudományos színvonalat fémjelezték.
2. A meghívottak az országos hatáskörű szlovákiai magyar civil szervezetek vezetői, állami és megyei intézmények képviselői, jeles szlovákiai magyar személyiségek (Kossuth-díjas írók, professzorok), valamint az elmúlt időszakban komoly támogatást nyújtó vállalkozók. Sértődöttek joggal-jogtalanul természetesen akadnak, hiszen egyetlen névsor sem tökéletes, ám mivel ezt is a Fórum Intézet állította össze, úgy vélem, indokolatlan mindenfajta kekeckedés. Olyasmi különösen, hogy Bósza János miért nem kapott meghívót.
3. Kiemelkedőn fontosnak tartom, hogy a jelenlévők nem nyavalyogtak, nem is ripacskodtak virtuális imamalmot vagy siratófalat képezve. Kilenc évtizedes cseh-szlovákiai rossz hagyománnyal szakítva, nem is vélt vagy való sérelmeket hánytorgattak fel, hanem tudományos eszközökkel igyekeztek felmutatni gondjainkat, lehetőségeinket, a szlovákiai magyar közösség helyét és távlatait idehaza és a táguló nagyvilágban. Mindezt a valóban eredményes terápia és a jogérvényesítés érdekében, amelynek egyik alapvető eszköze a külföldön is érthető kommunikáció, amely nem értelmezhetetlen sirámokból áll, hanem az európai jogrendre hivatkozik.
4. Demokratikus országokban és életképes társadalomban tudvalévően a hatékony érdekérvényesítés legalább két lábon áll. Politikai párt, valamint az erős civil szféra alkotja ezt a fundamentumot. Ezért sem érdemes egymással acsarkodni, rivalizálni, ahogy azt néhány esetben máris tapasztalom. Ez még akkor is így van, ha az MKP stratégiai malmai egyelőre – méghozzá hosszú évek óta – lassan őrölnek, ráadásul ocsút búza helyett, aminek a következménye a hangzatos szócséplés. Ennek ellenére két szuverén pályán tevékenykedhet a politikai párt és a jól szervezett civil szervezetek társasága. A civil szerveződések színvonalas munkája közvetve értelmes munkára serkentheti az MKP vezetőit, szakértőit is. Optimális esetben a párt és a civil szféra egymást erősítheti, s ezáltal a szlovákiai magyarság jogbiztonságát, jövőjét alapozhatják meg. Jelenleg sajnos, eléggé távoli ez a áhított állapot, de a megalakult Kerekasztal ismét felvillantotta a reményt, hogy mégis csak megkezdődik nemzeti közösségünk önösszeszedése, helyzetünk és távlataink reális felmérése.
5. „Célunk a hatékony kisebbségi érdekérvényesítés, a demokratikus, polgári elvre épülő, multikulturális állam keretei között, amelyben a polgárok különbözőségükben is egyenlőek” – olvasható a jelenlévők által kiadott Nyilatkozatban. Ezzel alighanem minden józanul gondolkodó személy egyetért. Az majd a legközelebbi, az év végére tervezett második kerekasztal-megbeszélésen derül ki, hogy a most életre keltett társaság előre araszolt-e, közelebb került-e ehhez.
Megalakult-e, s mivel foglalkozik a kisebbségi jogvédő iroda, megalkották-e a régóta vajúdó kisebbségi törvény újabb tervezetét, s hatékony, a józanul gondolkodó szlovákok számára is érthető indoklását? Addig sem kell elájulni, hozsannázni a történtekről. Hazai magyar nyavalyáinkat viszont legyűrhetnénk. Vagyis a fanyalgók és a sértődöttek adhatnának a hagyományos száz napnál valamivel több kifutási időt, bizalmat a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának. Még akkor is, ha az első tanácskozásra nem kaptak meghívót.
