Gyurcsány Ferenc újabb agymenése

szilva | 2009. február 8. - 11:35 | Vélemény
Néha már kételkedem azon, hogy a magyar kormányfő valóban komolyan gondolja-e azt, amit bedob a közéletbe.

Vagy csupán tematizálni óhajt, tehát azt szeretné, hogy legalább néhány napig az ő javaslatát csócsálja a gyalogpolgár, s ne Orbán Viktorra figyeljen.

Gyurcsány Ferenc legújabb elmeszüleményét, a Közérdekvédelmi Hivatal felállítását bejelentő javaslatát leginkább azért kell komolyan vennünk, mert az újabb hatóság létrehozásáról elvi síkom már döntött a kabinet. Csak még arról nem olvastam, hogy mennyi pénzt szán erre a halva született ötletre, miközben a kormányfő az állami kiadások lefaragásáról papol. Mostani agymenése tulajdonképpen annak beismerése, hogy megbukott a hangzatos üvegzseb program, rosszul dolgozik a rendőrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a bővített nyomozati jogkörökkel rendelkező pénzügyőrség, holott eddig csak arról hallottunk, hogy mekkora összegekkel növelte az állam tervezett bevételeit. Ráadásul az a polgár, aki számlát kér a kisvállalkozótól és beküldi az APEH központjába, legújabban havonta tízmillió forintot nyerhet, ha bekerül a szerencsés tíz közé, akinek a nevét-számláját kihúzzák. Korábban Orbán Viktorék is adórendőrség felállításával próbálkoztak, ugyancsak eredménytelenül. Anyaországunk évről évre lejjebb csúszik a korrupció mértékét rögzítő nemzetközi listán. Szakértők becslése szerint a kormányok minden próbálkozása ellenére mostanság legalább ezermilliárd forintnyi adózatlan pénz forog a feketegazdaságban. Ezért akarja Gyurcsány Ferenc még egy hivatallal gyarapítani a korrupció leleplezésére felállított hivatalok számát.

Mondják a cinikusok, hogy a korrupció olyan, mint a bőrbetegség. A teljes gyógyítás csaknem kizárt, az eredményes kezelés, a kór visszaszorítása viszont nem lehetetlen. Leginkább kétféle eszköz kínálkozik erre: gazdasági és politikai. Az előbbi egyik javallott módja az adócsökkentés. Példaként Szlovákiát említhetem, ahol amióta bevezették az egykulcsos, tizenkilenc százalékos adót, évről évre növekedett az államkincstár bevétele. Mert a legtöbb adófizetőnek megérte viszonylag tisztességesnek lenni, mert az adócsalást sokkal kockázatosabbnak tartotta. Idén a pénzügyi válság miatt feltehetően rosszabbodik Szlovákia helyzete is, de nem az adórendszere miatt. Magyarországon köztudottan aránylag kevesen fizetnek irdatlanul nagy adót és egyéb járulékot. Ezért sem jut pénz a fejlesztésre, ezért lehetetlenülnek el főleg a hazai kis-és középvállalkozók. S ezért is vetemednek sokan, mind többen különböző súlyú törvénysértésekre.

A gazdasági szabályozók eredményes működéséhez tiszta közélet kellene, aminek a körvonalai sem látszanak a posztszocialista országokban. Máig aggályos vagy legalábbis homályos Gyurcsány Ferenc rendszerváltás utáni megtollasodásának módja. Ismerjük a Zuschlag-ügyet, a Budapestet élhetetlenné züllesztő Demszky Gábor luxusautó- és egyéb botrányait, Orbán Viktor gyanús családi vállalkozásait (Tokaj, kőbányák), a Fidesz fantomembereinek, Josip Totnak és Kaya Ibrahimnak történeteit, akik tudtukon kívül, magyarán: ismeretlen személyek, hamis papirokkal juttatták nem kis vagyonhoz a jelenlegi legerősebb ellenzéki pártot és több vezetőjét. Aztán itt van Szíjártó Péter, Orbán Viktor legújabb hivatalvezetőjének az esete, aki szinte naponta ostorozza a kormánypártiak gyanús ügyleteit, miközben ő is farizeus, hiszen egy győri cégtől kapott ingyen Audival furikázik, nem fizet semmilyen járulékot az autó után, ami legalább morális szempontből felháborító, mert képviselői juttatásaiból igazán képes lenne erre. Ugyanilyen eseteket Szlovákiából, Romániából és térségünk más államaiból is sorolhatnánk tucatszámra.

A korrupció nem közép-európai sajátosság. Friss példaként Barack Obamát említem, aki néhány nap alatt már több kiszemelt kormánytagtól volt kénytelen idő előtt elbúcsúzni, mert kiderült róluk, hogy százezer dollárnyi adót igyekeztek elcsalni. Gyakran botrányoktól hangos a nyugat-európai média is.Van azonban egy lényeges különbség az ottani és a közép-európai közéleti viszonyok között. Ott jóval erősebb a társadalmi morál, amely kikényszeríti a korrupción lebukott politikusok és más közszereplők távozását. Aránylag jól működik a rotációs rendszer is, hiszen négy-, de legkésőbb nyolcévenként új politikusok jutnak ideiglenes hatalomra. Térségünkben viszont hemzsegnek az úgynevezett megélhetési politikusok, akik a rendszerváltás óta képviselők, pártelnökök vagy legalább valamelyik párt befolyásos vezetőségi tagjai. Az önmagukra szabott választási rendszerek miatt ki sem robbanthatók ebből a jó meleg és a jelek szerint igencsak jól jövedelmező pozícóból, amely nyilvánvalóan nem kevés bevételt hoz, a legkülönbözőbb pályázatok és állami megrendelések odaítélésekor kedvezményezett vállalkozók, cégek hálájának köszönhetően:magyarán a korrumpáló módszerek révén is.

Miloš Zeman neves cseh politikus – jelenleg nyugdíjas – úgy szeretné kibillenteni a korrupt politikusokat, hogy sokkal nagyobb súlyt adna a preferenciaszavazatoknak. Felvetette, hogy a pártközpontokban rendszerint egymás között megbulizott sorrend nem jelentsen semmiféle előnyt. Azok jutnának be a parlamentbe, akik a legtöbb voksot – valóban a legnagyobb bizalmat – kapták a választópolgároktól, függetlenül a pártlistákon elfoglalt helyüktől. Életrevaló javaslatát nagy hallgatás fogadta Csehországban, hiszen ez a megoldás ott is sok levitézlett politikus közéleti egzisztenciájának a végét jelenthetné.

Magyarországon Gyurcsány Ferenc is felvetette az Országgyűlés létszámának megfelezését és új választási rendszert is javasolt. Olyat, amelyet a Fidesz aligha fogad el, mert ez előnytelen lenne a jelenlegi népszerűségi listát vezető ellenzéki párt számára. Márpedig először kell megegyezni a voksolás új szabályairól, s csak azután következhet a képviselők számának radikális csökkentése, amire egyébként valóban égetően szükség van. Mér csak azért is, hogy a nem kevés semmittevő távozzék az Országgyűlésből. Nem kizárt azonban, hogy az MSZP javaslata is ezúttal is csupán amolyan „piáros“ fogás, mert kompromisszumos elemet nem tartalmaz. Ezért csak arra lehet jó, hogy kábítsák a közvélemény még hiszékeny részét, s mutogathassanak politikai ellenfelükre.

Közeledik viszont február 16-a, amikorra a kormányfő azt igérte, hogy bejelenti azokat adóátcsoportosításokat és egyéb változásokat, amelyekkel a gazdasági és társadalmi katasztrófa fele sodródó Magyarországot szeretné visszafogni a teljes összeomlástól, s megpróbálná reményteljesebb pályára terelni. Ha akkor is csak újabb igérgetésekre vagy csupán olyan agymenésekre lesz képes, mint a Közérdekvédelmi Hivatal felállítása vagy a választási rendszer megváltoztatásának eleve elvetélt módja, akkor végre távoznia kell. Vagy úgy, hogy lemond, vagy bizalmatlanségi szavazást kezedeményeznek az Orszéggyűlésben, netán a pártja mondatja le. Vagy legvégső esetben a polgárok penderítik ki a miniszterelnöki bársonyszékből. Minden megoldás sokkal jobb, mint Magyarország jelenlegi halódása.