Nacionalista hamiskártyások*
Rafael Rafaj, az SNS parlamenti frakcióvezetője dörgedelmes múlt heti beharangozóját – amely szerint a kassai alkotmánybíróságon „megsemmisítő” érvrendszerrel alátámasztott panaszban támadják majd meg a szóban forgó jogi normát – azonban csak annyira kell komolyan venni, mint azt, ha egy házaló akar rásózni valamilyen bóvlit az általa kiszemelt áldozatra. Még, ha némi veszélyt rejt is a majdani alkotmánybírósági verdikt tekintetében Rafaj üzenete. Amennyiben azokat az ugyancsak propagandacélból elkövetett szlovák nemzeti párti szónoklatokat idézi, amelyek megelőzték az államfő, Ivan Gašparovič vétóját. Vagyis, hogy nem volt hajlandó aláírni a törvényt. Amit másodszor is megtagadott, miután azt újra megszavazta a Fico féle Smer és az ellenzéki képviselők többsége. Gašparovič cselekménye ezért kelthette azt a látszatot a laikus külső szemlélőkben, ám akár a szlovákiai közéleti viszonyok avatott tudorainak körében is, hogy előre megkötött egyezség nyomán cselekedett. Mégpedig a szlovák nacionalisták számára megelőlegezett támogatásának fejében…
Ha pedig így volt, nem kizárható az alkotmánybíróság politikai befolyásolásának szándéka sem… Hiszen Gašparovič akár tudhatta is, hogy Robert Fico pártja, a Smer képviselői az ő vétója ellenére rábólintanak a vitatott törvényre. Elsősorban a nemzetközi fórumoknak üzenve, hogy a jelenlegi szlovák kormány, az ellenkező előjelű szlovák-magyar incidensek ellenére – Malina Hedvig kálváriája, a DAC-Slovan labdarúgómeccsen elkövetett rendőrattak –, igenis érdekelt a feszült szlovák-magyar viszony rendezésében. Vagyis, ha kell, parlamenti többsége birtokában képes gesztusokat gyakorolni a szlovákiai magyarok felé. Némiképpen persze az a tény amortizálja e gesztust elsősorban erkölcsileg, hogy gyakorlói nyilván azt is tudták, szlovák nemzeti párti kormánykoalíciós partnereik – kizárólag a hungarofóbiára épülő ágendájuk miatt – látszólag sem lesznek hajlandók olyan diplomatikusan viselkedni, mint ők.
Tehát mindenképpen megtámadják a törvényt az alkotmánybíróságon. Aztán lesz, ami lesz: Ha az alkotmánybíróság nem talál a törvényben alkotmányos kifogást, úgyis is jó… Hiszen mind Ficóék, Gašparovič, az SNS, de még a szóban forgó jogi normát kezdeményező Magyar Koalíció Pártja politikusai is eljátszhatták, és annak rendje-módja szerint el is játszották választóknak szóló pozitív propaganda-szerepeiket.
Ha viszont alkotmányos, urambocsá! politikai aggályok miatt mégis elutasításra kerül a törvény nevezéktani paragrafusa, akkor voltaképpen ugyanez a helyzet. Csak éppen a negatív propaganda szintjén lesz eladható, ami történt… A magyar kártya tehát végeredményben ott marad valamennyi érintett politikai grupp hazárdjátékosainak keze ügyében.
*Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.
