Magyarország lélegeztető gépen
Nem kell ahhoz sem orvosnak sem más szakértőnek lenni, hogy tudatosítsuk: súlyos, szinte már halálos betegség esetén egyetlen esély az életben maradásra a kórisme pontos felállítása és a gyors orvosi segély. Az agonizáló állam esetében sincs ez másként, habár a gyógyítás sokkal bonyolultabb, hiszen tízmilliós közösséget kell visszahozni a szakadék széléről.
Sajnos, Magyarországról van szó, amely neves hazai és külföldi gazdasági elemzők szerint immár lélegeztető gépen van, vagyis csak az uniós és más külföldi hiteleknek köszönhetően nem omlik össze. Tudja ezt minden érintett közszereplő. Évek óta ismerik a diagnózist is, amelynek kulcsszava: az irtózatosan pazarló államháztartás és a bűnösen rossz adórendszer.
Az előbbire egyetlen példa: ha a Magyar Államvasutakat és a Budapesti Közlekedési Vállalatot teljesítményorientált állami cégekké alakítanák (olyan rendezőelvek szerint,ahogy például az Osztrák Államvasutak vagy a bécsi közlekedési vállalat tevékenykedik), akkor a Kopint-Tárki Konjuktúrakutató Intézet számításai szerint évente 85 milliárd forintot takarítanának meg. Riasztó adatot közölt Oszkó Péter, a Magyar Tudományos Akadémia egyik neves munkatársa is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az átlagbérre vetítve a magyarországi adóék jelenleg 54 százalék, a cseh és lengyel 42-43 százalékkal, illetve a szlovákiai 38 százalékkal szemben. Ilyen körülmények között a legtöbb közép-és a kisvállalkozó – de feltehetően nemcsak ők – csak csalással juthat profithoz, a gazdaság szereplőinek másik része meg egyszerűen nem hajlandó megfizetni a hatalmon lévőket legitimáló magas adókat – mutattak rá a neves szakértők alapította Reformszövetség tagjai.
Döbbenetesen hosszú mellébeszélések után három gyógyító módot jelentettek be az elmúlt napokban. Az első csomagot Gyurcsány Ferenc ismertette: adóátcsoportosítás, általánosforgalmiadó-növelés, egyebek. Elképzeléseit Békesi László volt pénzügyminiszter röviden igy jellemezte: „2014-től értékalapú ingatlanadót vezetne be vagy, hogy csak 2016-tól évente négy hónappal emelik a nyugdíjkorhatárt. Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani”. Magyarán: amit a magyar kormányfő elképzel, azzal nem lehet még csak enyhíteni sem Magyarország életveszélyes gazdasági és társadalmi betegségét, nemhogy fokozatosan meggyógyítani.
A második lehetőséget hónapok óta a Fidesz lebegteti: oszlassa fel önmagát az Országgyűlés, legyenek mielőbb új választások, alakuljon a lehető legrövidebb időn belül új kormány, amely képes lesz úrrá lenni az ország halálos bajain. Ezt a forgatókönyvet abban az esetben tartanám jónak, ha a legerősebb ellenzéki pártnak lenne válságkezelő programja. Egyelőre azonban csak közhelyeket hallottunk tőlük. Immár másodszor halasztották el Orbán Viktor országértékelő beszédét, ahol azért Gyurcsány Ferenc várható és jórészt jogos szidalmazásán kívül a lehetséges és reális kiutat is illene legalább felvázolni.
Pedig a már említett Reformszövetség nagyon fájdalmas, de életmentő gyógymodot ajánl: radikálisan csökkenteni a vállalkozásokat és különösen a foglalkoztatást sújtó terheket, megnövelni a fogyasztást terhelő adókat és svéd mintára bevezetni a minden vagyonra, még a külföldön szerzettre is kiterjedő, de csak a leggazdagabb egymillió háztartás által fizetendő vagyonadót, amelynek kizárólagos célja az államadósság törlesztése. Az adóreformmal egyidejűleg a költségvetési kiadásokból legalább ezerötszázmilliárd forintot kell megtakarítani. A tizenharmadik nyugdíj eltörlésével és sok más jóléti kiadás lefaragásával is. Sajnos, másként szerintük az országban kialakult gazdasági és morális válság nem orvosolható.
Az ellenállás érthetően óriási lenne, ezért is nevezte dermesztőnek Gyurcsány Ferenc ezt a terápiát. Ha hozzányúlnak a roskatag és irtózatosan pazarló Magyar Államvasutakhoz, akkor Gaskó István azonnal nyilván újabb sztrájkot szervez. Pedig őt hivatalos szerződés alapján a MÁV fizeti – jólértesültek szerint havonta több mint egymilliót vág zsebre – szolgálati lakása és gépkocsija is van. Vajon hány ilyen megélhetési hordószónok, méregkeverő és ingyenélő szipolyozza a magyar államot?
Valóban életmentő gyógyításra csak hiteles kormány képes. Hónapok, évek óta nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány-kabinet képtelen erre. Izlandon és legújabban Lettországban a hatalmon levő és a magyar kabinethez hasonlóan béna kormány elnöke már levonta a következtetést és távozott. Reykjavikban önként vette a kalapját a miniszterelnök, Rigában százezres tüntető tömeg penderítették ki Ivars Godmanist. Budapesten sem látok más megoldást, illetve körvönalazódik még egy. Már a Magyar Szocilaista Pártban is erősödnek a Gyurcsányt bíráló és az Országgyűlés idő előtti feloszlatását szorgalmazó hangok. Márciusban tisztújító közgyűlést tart az MSZP. Alighanem ez lesz az utolsó alkalom a kormányfő-pártelnök leváltására. Esetleg az előrehozott választások támogatására is. Ez a voksolás feltehetően nagy buktát jelent majd a jelenlegi kormánypárt számára, ám még egy esélyt kínál Budapestnek, hogy megmeneküljön a teljes összeomlástól és az indulatok fékezhetetlen kirobbanásától. De csakis akkor, ha a győzelemre esélyes Fidesz vezetőinek valóban van válságkezelő programja. Vagy megszívleli a Reformszövetség ajánlásait. És lesz kurázsija a „vért, verejtéket, könnyeket“, sok áldozatot követelő lépések végrehajtáshoz. Magyarországot azonban csak igy vehetik le a lélegeztető gépről. Méghozzá újra életképesen.
