A nagyüzemi „szlováktenyésztésről”

Barak László | 2009. február 26. - 11:21 | Vélemény
Őszintén szólva, annak idején, amikor Ján Mikolaj az oktatásügyi minisztérium élére került felötlött bennem, lám, a Szlovák Nemzeti Párt is képes felnőni a kormányzati szerephez, hiszen voltaképpen egy szakembert jelölt a posztra, méghozzá egyetemi katedráról. Mikolaj ugyanis a zsolnai egyetem építészeti tanszékének professzora is volt, mielőtt 2002-ben a HZDS színeiben a parlamentbe került. Hogy aztán dezertáljon onnét egy új pártot alapítandó, Népi Unió néven. Utóbbi aztán persze épp úgy hamvába halt, mint számtalan gyermekkori álom. Politikusprofesszorunk viszont nyomban feltalálta magát, hogy 2006-ban immár a Szlovák Nemzeti Párt jelöltjeként jusson vissza parlamentbe.

Egy szívós csávóval állnánk szemben tehát, akit anno úgy csaphatott meg a politika füstje, mint Moldova Gyuri bácsi riportkönyvében a vasúthoz az utolsó vérig hű vasutasokat a mozdonyoké…

Szóval, Mikolaj nem egy stupid csaposként, teszem azt, a szcientológia szélhámos vigéceként, netán a pedagógiai minimumot gyorstalpaló tanfolyamon abszolvált kántortanítóként vetődött a politikai porondra, sőt az oktatási miniszteri bársonyszékbe, hanem diplomás egyetemi professzorként. Amely tény talán joggal alapozhatta meg azt az utóbb sajnos naivvá silányult feltételezést, hogy személyében nem egy gátlástalan politikai kalandorra bízzák Szlovákia oktatási rendszerét, hanem egy értő szakemberre.

De hát, láttunk mi már, ugye karón varjút, Mikolaj sajnos a legkevésbé sem okozott pozitív csalódást. A pedagógusszakmának általában a szlovákiai magyaroknak meg még úgyse… Lásd, a parlamentben tavaly szentesített oktatási reformtörvényt, amely a korszerűség, a hatékonyság hangzatos lózungjain túl voltaképpen semmi másról nem szól, mint arról, hogy miként konzerválja, s ha lehet, még inkább elmélyítse azokat a kaotikus állapotokat, amelyek a húsz évvel ezelőtt a történelem szemétdombjára utalt pártállami rezsimből öröklődtek át az oktatási rendszerbe is. Másrészt, Mikolajról kiderült, olyan oktatásügyi séfszakács ő, aki minden olyan annak idején odakozmált kotyvalékot képes megfőzni a szlovákiai magyar oktatási intézmények számára, amelyekbe annak idején egy Slavkovská nevű elődjének kénytelen-kelletlen beletörött a fakanala… (Ugye nem kell részletesen felemlegetni, Slavkovská alternatív oktatást, a szlovák magyar nyelvű bizonyítványokat fémjelző receptjeit?)

Ján Mikolaj tehát nem egy hisztérikus és tehetetlen Slavkovská, akit nemzeti párti küldetésétől (veleszületett nacionalizmusától?) elriasztana némely szlovákiai magyar pedagógus, meg szülő dacos dobbantása… Ő ugyanis látni valóan sokkal kitartóbban és körmönfontabban dolgozik azon, hogy hatalmi úton, lehetőleg csírájában, vagyis közvetlenül az iskolákban fojtsa el, ássa alá a szlovákiai magyar azonosságtudat kialakulását, ne adj´ isten megszilárdulását.

Ennek a célirányos hadjáratnak az első jelképes rohama az a helységnévhasználat iskolai szlovákosítását célzó tankönyv volt, amellyel ugyan jelképesen sikerült őt kitessékelni az ajtón – elfogadásra került ugyanis egy a kétnyelvű helységnévhasználatot szavatoló, máig vitatott jogszabály –, ám Mikolaj most éppen azon dolgozik, hogy visszamásszon az ablakon…

Erről szól legújabb vonatkozó intézkedése, amellyel kivonta a forgalomból azokat a magyar gimnáziumok számára írt történelemtankönyveket, amelyekből a lehető legtermészetesebb módon, mégpedig a legkorszerűbb pedagógiai módszereknek megfelelően elsajátítható a magyar nemzeti történelem tudománya is. Merthogy: „Magyar tankönyvek nincsenek, mindegyik szlovák, csak a kisebbség tanítási nyelvén van kiadva. Egységes iskolarendszerünk van. El tudják képzelni, hogy minden iskolában másképp tanítsanak?“ – így professzor úr.

Nos, bizony el tudjuk képzelni, hogy minden iskolában másként tanítsanak. Már, ha nem holmi specifikus, történetesen "szlovák embertípus" kikísérletezésének és célirányos kitenyésztésének szándéka vezérli az illetékes oktatásügyi laboránsokat. Akik alkimista elődeikkel ellentétben nem a szarból szeretnének aranyat csinálni, hanem aranyból szart… Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarok számára a szlovák nem ember. Hanem azt, a legutolsó gazember, aki hatalmi úton kívánja megakadályozni, hogy egy-egy adófizető polgár, szülő szabadon dönthessen, magyart, szlovákot, netán vízigótot nevel-e a gyermekéből…!