Fico meg az ő nemzeti lomposa…

Barak László | 2009. március 3. - 14:48 | Vélemény
Világos most már, Robert Ficónak azért vannak problémái a magyarokkal, mert anno, 15 éves korában se szó se beszéd lerohanta őt egy magyar hajadon, nem mellesleg egy úttörővezető, egy fának támasztotta és durván lesmárolta...

Nem semmi! A mostanság oly divatos szakzsargonnal szólva, eme minősített szexuális zaklatás miatt lett a miniszterelnök úr fatökű. Vagyis egy olyan rongy hím, aki fél a nőktől. Egyrészt. Másrészt, nyilván a magyarokkal, mint nemzettel szemben is a szóban forgó szexuális attak miatt lehetnek fönntartásai, sőt fóbiái. Mert mi van, ha mintegy derült égből villámcsapásként becsempészi magába a szlovák kormány első emberének lomposát valaminő fehérmájú magyar némber? Mondjuk, egy informális magyar-szlovák államközi légyott szünetében...

Hagyom azonban a laza élcelődést, mielőtt bárki azt hinné, hogy holmi fikciókat igyekszem itt gyártani a szlovák kormányfő rovására. Korántsem erről van szó. Az élet általában különben is fölülírja a mégoly hihetetlen és gagyi fabulákat. Bizony így van ez az inkriminált letámadásos sztorival is, amelynek előadója nem más, mint maga Robert Fico volt. Mégpedig egy általa abszolvált nőnapi banzájon, valahol Kelet-Szlovákiában.

Az előadás állítólag egy népes, nyilván Smer-tagokból álló hölgytársaságban esett meg, nincs azonban kizárva az sem, hogy a Szlovák Nemzeti Párt matrónáiból is akadt ott egynéhány… Szóval maga az elszenvedett zaklatás Robert Fico szavaival élve úgy volt, hogy ő annak idején 15 évesen egy büfében „brigádozva“ építette a szocializmust. Amikor ottan egy húszéves lány, ráadásul magyar, csak úgy irniksz-firniksz elkapta őt, és bazmeg,  „borzasztóan megcsókolta“. „Hogy én mennyire megijedtem!“ – így Fico...

Mármost, felvetődhet több kérdés is az esemény kapcsán. Először is az, megér-e egyáltalán egyetlen mondatot is ez a meglehetősen suta sóder? Csakhogy Robert Fico most már nem egy hülye kamasz, legalábbis a funkciója szerint nem szabadna annak lennie. Ha tehát megesett is vele, amiről beszél – nyilván nem véletlenül épp szlovák nemzetiségű nőszemélyek társaságában – felvetődhet a kérdés, szabad-e ilyen ízetlennek lennie neki? Kivált egy olyan időszakban, amelyben a szlovák-magyar viszony olyan, amilyen. Merthogy a sztori olyasmit is sugalmazhat, hogy a magyarok en bloc egy romlott, olcsó ribancokkal teli nemzet… Az efféle következtetés persze meglehetősen paranoidnak tetszhet, ám lássuk be, nyilván legalább annyi a paranoid magyar ember, mint a szlovák, hajjaj... Erről ennyit.

Az egészséges férfiemberben viszont fölvetődhet olyasmi is, egyáltalán igazat beszélt-e Fico? Persze nem olyan értelemben, hogy meg volt-e csókolva olyan „borzasztóan” annak idején. Hanem úgy, hogy valóban akként végződött-e esete a vérmes magyar Marival, ahogyan azt előadta? Ha ugyanis egészséges kamasz volt, anno, azonmód meg kellett volna dugnia „támadóját“. Ha már a kamaszok olyan népség, ugye, hogy a forró almás pitéről is a pina jut az eszükbe…

De hát értem én, hogy holmi numerabajnokként a férfiember általában legkevésbé élemedett, a kommunizmusról nosztalgiázó hölgyek társaságában szokott volt megnyilatkozni… Nem beszélve egy olyan, velejéig populista politikusról, aki akár vele született, avagy szerzett impotenciájából is képes erényt kovácsolni…