Istentelen magyar színjáték

Gyurcsány Ferenc Brüsszelből hazatérve úgy vélekedett, hogy javaslatait hivatalosan ugyan nem támogatták, de Nicolas Sarkozy és más befolyásos európai politikus is sokkal engedékenyebb volt. Nem utasították el egyértelműen a magyar kérelmeket. Mindeközben a világsajtó – leginkább a német, az angol és a cseh – azt közölte, hogy lesöpörték a magyar kormányfő indítványait. Közép-Kelet- Európa nem kap 180-190 millió eurós rendkívüli csomagot, s nem puhítják fel az euróövezethez való csatlakozás feltételeit. Vagyis továbbra is két évig kell várakoznia minden pénznemnek az euró előszobájának tartott ERM-II. rendszerben, amely az adott valuta árfolyamingadozását, azaz stabilitását hivatott mérni. Gyurcsány első javaslatát nemcsak a nyugatiak, hanem a lengyelek, a szlovákok és a csehek már az érdemi tárgyalás előtt lesöpörték azzal az érvvel, hogy ők nem szorulnak rá ilyesfajta regionális pénzinjekcióra, mert Közép-Kelet-Európát nem lehet egy kalap alá venni. A cseh jegybank elnöke még azt is hozzátette: Csehországot a gazdasági helyzetértékelés terén se mossa össze senki Magyarországgal vagy Romániával. Igy aztán a Angela Merkelnek – a magyar próbálkozások fő ellenzőjének – nem volt nehéz dolga a „nein!“ érvényesítésével. Aki hozzátette: Magyarországot nem hagyják cserben, de minden kérelmet továbbra is csak egyedi megítélés alapján bírálnak el, valamiféle regionális csomagnak nincs létjogosultsága. Mindezek ellenére a magyar kormányfő szemrebbenés nélkül közölte odahaza, hogy a magyar diplomácia továbbra is lobbizik javaslatainak támogatása érdekében. Ez a mondat nem más, mint a szokásos piárfogás, lebegtetés, aminek a valósághoz semmi köze. Magyarán: a polgárok becsapása, hiszen a brüsszeli válasz egyértelmű.

A naivaknak és a kételkedőknek már hétfőn világos választ adott a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő, amely negatívra rontotta Magyarország szuverén hosszú futamidejű deviza- és forintadósi besorolásainak kilátását a hazai és az európai gazdasági kilátások folytatódó romlására hivatkozva. Ennél rosszabb gazdasági megítélést az uniós tagországok közül csak Románia és Lettország kapott.

Mindezek alapján minden normális ember csak egyet tehet és gondolhat: meg kell menteni az államcsődtől a halálosan beteg magyar gazdaságot. A magyar politikai elit egy része azonban pártvakságban szenved, s ezért a jelek szerint elveszítette maradék józan ítélőképességét is. Ugyanis az MSZP és a Fidesz képviselői leszavazták a Reformszövetség csomagjának sürgős tárgyalását, amelyet a két kisebb parlamenti párt javasolt. Vagyis azt, hogy végre tárgyaljanak és döntsenek azokról a lépésekről, amelyek lassanként, fájdalmas megszorítások árán talán kihúzhatják Magyarországot a mélyből. De egyelőre még erre sem voltak hajlandóak. Ezt a szemellenzős döntést csak úgy lehet értelmezni, hogy az önző pártérdek még mindig fontosabb a kormánypártban és a legerősebb ellenzéki politikai erőben az ország sorsánál. Gyurcsány Ferenc továbbra is gátlástalanul hazudozik és saját pártjának javaslatait tartha üdvözítőnek, amelyet pedig majdnem minden szakember leginkább rövidesen kipukkanó lufinak minősít. A Fideszben pedig úgy hiszik, hogy minél rosszabb a helyzet, annál jobb nekik. Ezért semmiben sem asszisztálnak. Ami teljesen érthető. Az viszont már nem, hogy merőben más, életképesebb válságkezelő programot ők is képtelenek felmutatni. Ha csak Orbán Viktor nem lép elő ezzel a kétszer már elhalasztott, rövidesen sorra kerülő országértékelő beszédében.

Ő és a pártja sem feledkezhet meg arról a tényről, hogy minden felmérés szerint előnyük ugyan valóban tetemes a szocialistákéval szemben, de támogatottságuk 2002 óta csaknem változatlan 2,5 millió potenciális választópolgáruk van, ami a szavazásra jogosultak nagyjából 30 százaléka. Azért állnak toronymagasan a listák élén, mert az MSZP, az MDF és az SZDSZ eddigi támogatói elbizonytalanodtak vagy csalódtak. Kiábrándultak a jelenlegi pártvezetőkből, egyre többen az istentelen magyar politikai színjátékból, amit nagypolitikának csúfolnak. Ami itt és most Magyarországon nem más, mint a politikai elit bekkelése, bénaságának és szakszerűtlenségének leplezése, hiszen még arról is képtelenek dönteni, hogy milyen orvossággal próbálják meg gyógyítani a halálos beteget. Magyarországot, amelynek jövőjét -- Bokros Lajos találó megállapítása szerint -- ez a kabinet elzálogosította.  S ahol a kiábrándulás és az elkeseredés, a robbanásveszélyes társadalmi helyzet bármelyik pillanatban fékezhetetlen és ellenőrizhetetlen indulatokká és rombolássá fajulhat. Olykor már úgy gondolom, hogy ezt az impotens és gátlástalan magyar politikai elitet már csak ilyen népharag söpörheti el, mert az előrehozott választásoknak már kevés az esélye, a következő képviselőházi voksolásoktól még több mint egy év van hátra. Addigra pedig gazdasági és morális értelemben is teljesen kivérezhet a sokkal jobb sorsot érdemlő anyaországunk.