Válság a placcon

Csak futólag nézek rájuk, ahogy letelepszenek a leghátsó boxban, lassú, megjátszott mozdulatokkal gyújtanak rá a Marlboróra, pipiskedve keresztbedobják a lábukat, és sanda pillantásokat vetnek a törzsközönségre. Ülök a laptop előtt, jó adag fordítanivalóm van, megsűrűsödtek a belpolitikai hírek, a határidőket egy órán belül is tartani kell, márpedig ilyenkor csak a képernyő létezik, nincs mese, dolgozni kell, el is feledkezem róluk, szinte azonnal.

Két mondat közt áll meg az asztalomnál az egyikük, letelepszik, tüzet kér, bizalmaskodva hozzámhajol, és jön a magánszám: Jaj, de szimpatikus maga, fiatalember, de a barátnőmnek még szimpatikusabb - hunyorít cinkosan a vaskosabb combú csaj felé -,nem volna kedve egy kis szexhez, akár hármasban is... fuvolázza szemrebbenés nélkül, és sokatmondóan méreget.

- Hát ööö.. izé... - hirtelen csak makogok, nyekegek, érzem, ahogy a fejem búbjáig elpirulok, merthogy ez most roppant kínos, mármint nekem, hülye, idétlen helyzet, biztos nyeretlen kétéves lehetek, nem szoktam hozzá, hogy egyszerre két prosti kínálkozzon fel szemtelenül, szinte számonkérően.

- Dolgozom, nem érek rá ilyesmire - bököm ki a lehető leghatározottabban, de még saját magamnak is idegenül cseng a hangom, zavart és valamiféle furcsa szégyenérzetet takargat a hirtelen jött határozottságom.

Ezt a lány is érzi, mert nem tágít, sorolja, hogy mi minden férne bele egy kellemes félórácskába, és őket nem zavarja, ha dolgozom, megvárnak, lehet nyolc után is, ők igazán ráérnek, nem fogom megbánni, mert pazar lesz, csettint a lány.

- Á, nem, nem, nincs nekem ilyesmire se kedvem, se időm - hadarom immár tűzvörösen, mire a lány vállat von, ajkbiggyesztéssel vonul vissza.  "Akkor ma nem csajozik fiatalember..." - dob még hozzám egy félmondatot, szinte megvetően.

Tovább szürcsölgetik a kólájukat, de már nem stírölgetnek, nem jött össze a menet,tehát a lóvé se, nem vagyok többé érdekes, sem szimpatikus. Most már arról trécselnek, hogy  hamarább ki kellett volna menni Bécsbe, mert ez így nem jó, pang az üzlet, egyik a másikát vádolja, hogy még mindig itt kell strichelniük. Most jobban szemügyre veszem őket, ketten együtt nincsenek harminc évesek, teljesen átlagos tinédzserek, még a cuccaik sem kihívóak,csak a viselkedésük az, szépségről és ápoltságról pedig inkább ne beszéljünk. Az a tipikus tűzvörösen lakkozott köröm alatt a kosz - kategóriája. Elhanyagolt középiskolások örömlánykodnak.

Amikor kilibegnek a presszóból, jön a főnök, rázkódik a röhögéstől, na mi van, nem jött össze? Tudod, válság van, kell nekik  a pénz, egész nap itt köröznek, egy-két numera ha összejön nekik, de az ugyebár manapság édeskevés.

-De hát ezek még szinte gyerekek - mondom döbbenten, a főnök viszont csak legyint, ilyen a világ, hát mit hittem, számít ma már az életkor, az iskolakötelezettség, egyáltalán bármi is?

A válság tehát szó szerint húsbavágó probléma, még a tinédzserkurváknál is. S míg azon hüledeztem, hogy épp csak az orál, a klasszikus és az anál tarifáit nem közölték, az is eszembe jutott, hogy mi lesz itt pár év múlva? Tízévesek is felajánlkoznak majd húsz-harminc euróért?