Ivan Gašparovič sara és bűze
Noná, hogy Gašparovič nem válaszolt a kérdésre, hiszen ha válaszolt volna, egyértelműen ki kellett volna jelentenie, hogy Mečiar inkriminált amnesztiái a mai napig bűzlenek az erkölcstelenségtől. Csakhogy velük együtt maga Gašparovič is bűzlik. A hírhedt amnesztiák idején ugyanis Mečiar csicskájaként a szlovák parlament elnöki bársonyszékét melegítette, s a szlovákiai közélet egyik legmagasabb rangú prominenseként legbefolyásosabb cinkosa volt mind az emberrablóknak, mind pedig az önmaga és az általa fémjelzett politikai bűnszövetkezet javára amnesztiát hirdető Vladimír Mečiarnak.
A kört tehát bezárult és a legcsekélyebb túlzás nélkül kijelenthető, Gašparovič személyében egy erkölcstelen és gyáva figura pályázik ismét a köztársasági elnöki posztra. Amely tény már önmagában is vérlázító. A válaszadás elutasítása pedig olyan mértékű cinizmusra vall, amely önmagában is rombolja, aláássa, az államfői poszt méltóságát, tekintélyét.
Nem beszélve arról a méltatlan helyzetről, hogy Ivan Gašparovič viselt dolgai dacára jelenleg is ezt a posztot bitorolja és most repetázni akar. Mégpedig annak a Robert Ficónak a támogatásával, aki nehézsúlyú populistaként folyamatosan erkölcsi prédikációkkal ostorozza a mértékadó szlovákiai sajtót. Mivel az rendeltetésszerűen informálja a közvéleményt, ellenőrzi a kormány mindennapi tevékenységét és nem hajlandó lakájként asszisztálni a kormánykoalíció mindennapi vagdalkozásaihoz. Amint Gašparovičot sem hajlandó kiválasztottként, érinthetetlenként kezelni, csak azért – vagy épp azért nem –, mert államfőjelöltként Robert Fico hátsó feléből kandikál ki a világba. S lám, ez az engedetlen sajtó, minő fölháborító, veszi a bátorságot és kellemetlen kérdésekkel illeti a politikusokat, többek között Ivan Gašparovičot is.
Más probléma persze, hogy miért minősülhet kellemetlennek, akár barátságtalannak bizonyos alanyok számára egy-egy újságíró kérdés. Talán normális, tisztességes, erkölcsös életet kellett volna élniük az efféle alanyoknak, hogy ne érezzék magukat oly szarul, ha közszereplőkként erkölcseik állagát firtató kérdésekkel szembesítik őket. Ha viszont erkölcsi szempontból csak egy kicsit is megkérdőjelezhető közéleti ténykedésük, akkor nem szabadna a közélet színpadára ácsingózniuk. Nem főszerepre, de kellékesnek sem…