Az MSZP-t el kellett volna pusztítani…!
Közben meg lópikula van már, nem kocsma, a kótyagos társaság hát békebeli kocsmák meg törzskávéházak híján az egyik válságból a másik válságba tántorog, hiszen bárminő hiperaktív, dörzsölt és pótolhatatlan jelképes madammá küzdötte föl magát Feri, a kupi (kurva ország? kurva párt?) plebszét nem volt és nem is lesz képes leváltani soha.
Mert a plebsz már csak olyan, amilyen, örökké kiéhezett, kielégíthetetlen, és nagyon buta. Kivált, ha a másvilágról (Karthágóból?) kísért folyvást...
Ennyit a rendkívüli válságkezelő MSZP-kongresszus, a szerkezeti reformok lózungjairól. Arról, hogy mennyiben lehet rendkívüli a ködzabálás, a zabhegyezés intézménye; az egy lépés előre, kettő hátra dekadenciája – csak azért, mert izé meg ecet...
Pedig, ugye, Karthágót rég belülről kellett volna elpusztítani.
Még mielőtt megjelenik a kapuk előtt Viktor, a kőművesmester, fandlival fölfegyverkezve…