A helyzet jó, de nem reménytelen
A várakozásoknak megfelelően az állam primus inter pares öregurára vagy nagyasszonyára két hétig még várnunk kell. Az előzetes felmérést végző ügynökségek jóslásai ellenére Gašparovič valamivel kevesebbet szerzett, mint szeretett volna, Radičová valamivel többet, mint azt a felmérők jelezték, a többiek pedig valójában a saját lehetőségeikhez és képességeikhez adekvát mértékben részesültek a szavazatokból. Beigazolódott az, ami világos volt már elég régen: ők csak a számot szaporították és az óriásplakátok kínálatát tarkították a frekventált utak mentén. A választók sem tülekedtek tömegesen, egymást eltaposva a választóhelyiségekbe – a részvétel nem érte el a 44 százalékot sem.
Másrészt azt mondhatjuk, hogy ez az egész rosszabb is lehetett volna. Tekintettel a kampány lefolyására és témáira is, hiszen csupán Ferko Mikloško igyekezett eredménytelenül rábírni Ivan Gašparovičot, hogy vallja be a múlt gazemberségeit és Maritnáková köszörülte a nyelvét fáradhatatlanul Radičován, de semmi haszna nem lett belőle. Kezdünk amolyan unalmas demokráciát élni, nem voltak kiváncsiak a mi választásunkra a nemzetközi megfigyelők sem (hacsak nem számítjuk a grúziai és kazahsztáni érdeklődést, ám ők valószínűleg nem az elnökválasztás lefolyásának demokratikusságát akarták monitorozni Szlovákiában), hamisítás vagy valamiféle masszív választási csalások sem fenyegettek, egyszóval, dögunalom. Hol vannak már azok az idők, mikor minden pillanatban a lét volt a tét...
Az elért eredményekből világos, hogy egyelőre semmi sem világos. A nyolc és fél százalék ugyan elég nagy különbség, de nem behozhatatlan. A választó kiszámíthatatlan teremtmény, nehéz megjósolni, hogyan viselkedik majd a második fordulóban. Ez főleg azokra vonatkozik, akik az első fordulóban az M-es hármas, vagyis Mikloško, Martináková és Melník valamelyikére szavaztak; amennyiben tömegesen Iveta R. jelölthöz pártolnának, akkor Ivan G. jelölt még nagyon nyomasztó perceket élhetne meg és végeredményben akár a bal fenékre is elhúzhatna. További kérdés, mit fog csinálni április 4-én a választójognak az a 56 és néhány tized százaléknyi letéteményese, akik múlt héten a választási urnákhoz járulással és egy kereszt odabiggyesztésével szemben más aktivitásoknak adtak előnyt. Vagyis hányan mennek el közülük megtámogatni a „saját“ favoritukat. Meg hát itt van a választás előtti kampány is, amelyben valami mulatságosabb, szaftosabb is előfordulhat, mint eddig. Nincs kizárva, hogy Vladino Mečiar még nem mondta ki az utolsó szót.
Ľubo Banič