Bráner helyett autonómia...?

Igaz, nem kokárdás szószékről röppent világgá az üzenet, hanem fénymásolt röplapokon terjedt el, mondhatni, futótűzként, mint anno a szamizdat fénykorában volt szokás a bomlasztás, fénymásolt szórólapokon, élelmiszer-áruházak parkolóiban... Ahol is, kivált békeidőben, sokkal inkább fényevési kurzusokra toborzó, elektromos fogkefét népszerűsítő, sámánlátogatást beharangozó vagy éppen kuplerájokba invitáló cetlikkel vegzálják a nagyközönséget, mintsem holmi autonómiával... De hát most kampány van államfőválasztás küszöbén állunk, vagyis korántsem normálisak az állapotok, ugye…

Szóval ebben a specifikus esetben természetesen nem másról, mint primitív provokációról van szó, azaz a piszkos kampány intézményének termékével kellett szembesülnünk. Ami egyébként azért természetes, mert korántsem szlovákiai szabadalom, hiszen ilyen-olyan választási kampányokban világszerte dívik a piszkos kampány, amelynek lényege, hogy az ellenfelek stábjai a kiélezett vetélkedés bizonyos fázisában akár szart is képesek lapátolni pártfogoltjuk esetleges riválisaira.

Iveta Radičová inkriminált megtámadása azonban azért tér el némiképpen a piszkos kampány szokványos módszereitől, mert ezekkel ellentétben nem magánéletének kitalált titkairól igyekeztek lerántani a leplet a komáromi aktorok. Nem egy bránert rajzoltak az óriásplakátokon védtelenül mosolygó Iveta szájába, hanem úgy gondolták, sokkal hatékonyabb, ha szlovákiai magyar autonómiaharcos-cinkost kreálnak belőle. Egyszersmind szlovák nemzetárulót, aki nyilván azért döntené romlásba a szlovák államiságot, mert, ahogyan a mellékelt ábra, azaz a szóban forgó röplap szövege mutatja, a legszélsőségesebb magyarok szavazatiért hajlandó lenne urambocsá! összefeküdni akár, Csákyval, Durayval, de még Bósza Jánossal is. Ráadásul az utóbbi, vicinális közéleti tényezővé avanzsált “palacsintás király” autonomista főhadiszállása, vagyis homokozója, minő véletlen, éppen Komáromban lelhető föl… Ugyan meglehetősen stupid, meg kicsi is, de a miénk lenne, mármint a szlovákiai magyaroké, ugye.

Ez az elmélet persze arról szól, hogy a vágy- és autonómiabeteljesítést ígérő röplap valamilyen szlovák nemzeti kócerájban készült. Annál is inkább, mivel tanult magyar ember nem ír le egy olyan szókapcsolatot, hogy „fogom támogatni”… Bár, ha már szóba került, Bószáról sem állítható egyáltalán, hogy legalább negyed részben olyan avatott magyar stiliszta lenne, mint amilyen hévvel a szlovákiai magyarok önrendelkezésének ügye mellett ágál

Hagyjunk azonban az összeesküvés-elméleteket másra, és dőljünk hátra mi is a fotelben. Főként, ha olyan szlovákiai magyarok vagyunk, akiknek soha nem tartozott a vágyai közé az autonómia, mint olyan.... Már csak azért sem, mert általában azt is igyekszünk megválogatni, hogy kivel, kikkel ülünk le egy kávéra…