Az MKP diagnózisa: Csáky Pál
Merthogy akár olyasmi is történhet, hogy Simon kiebrudalása nyomán (Mi más, ha nem kiebrudalás, ha valakinek egy pártban felfüggesztik párttagsági jogai gyakorlását?), hogy akadnak majd további követői. Olyan emberek is, mint amilyen Simon, aki kétségkívül komoly befolyással bír, minimum a Közép-Szlovákiai régióban. Amely tény, tekintve, hogy az MKP-nak ez évben még két komoly választási procedúrát kellene sikeresen abszolválnia (lásd, a júniusban esedékes EP-, majd az év végi önkormányzati választásokat), jóindulattal sem minősíthető szerencsésnek. Némi borúlátással viszont olyasmire is következtetni lehet, hogy mindkét voksolás történelmi fiaskóval végződik majd a párt szempontjából. Magyarán, nem hogy kettő, de egy jelölt sem jut majd be képviselőnek az Európai Parlamentbe. Az MKP folyamatos vidéki hitelvesztésének következményeként pedig még inkább gyengülnek már egyébként is megrendült pozíciói az önkormányzati szférában is. Vagyis Simon pártból való távozásának ugyan korántsem kell kiváltania gyors pártszakadást, ám igencsak dilettáns politikus az, aki azt hiszi, a mezei választóknak nem jön le a politikai színpadról, hogy ott, mármint az „ő pártjukban“ valami nagyon nincsen rendben… Amely tény, ha egyelőre nem is tájolja őket el az MKP-tól más pártok felé, olyan problémát mindenképpen okozhat, hogy ignorálják majd a létfontosságú voksolásokat.
A fenti prognózis persze egy olyan feltételezésen alapszik, hogy Csáky nem egy igencsak dilettáns politikus, vagyis nem olyan amilyennek látszik. Ha ugyanis olyan, amilyennek látszik, aki, amikor csak megszólal, hazudik, akkor bizony hazudott a pártkommünikében is. Egyáltalán nem sajnálja tehát, hogy Simon távozásával megszabadult egyetlen őszinte kritikusától. Aki már-már gyermeteg őszinteséggel, szinte minden egyes alkalommal kimondta róla, hogy meztelen. Miközben Csáky, mint mindig, amióta a politikába tévedt, folyamatosan semmi mást nem tett, mint színészkedett, kizárólag a látszatra, a teatralitásra ügyelve rendre szmokingban pózolt - hóhányás közben is… Pedig, ugye, világos, korántsem a ruha teszi az embert…
Mármost, ha Csáky hazudott és egyáltalán nem sajnálja Simont, akkor vagy tudatlan, vagy, ami nagyságrenddel rosszabb, cinikus.
Ha Csáky tudatlan, akkor érthető, hogy nem képes felmérni, mit jelent egy pártmegmérettetésekkel telezsúfolt évben, ráadásul egy évvel a parlamenti választások előtt, egy általa generált viszályokkal terhelt párttal szavazatokra pályázni. Ha viszont cinikus, akkor csak azért ebrudaltatott ki egy prominens politikust pártjából, mert az nem volt hajlandó tolerálni őt magát. Jelképes, eredménytelen és kívülre-belülre konfrontatív politizálási módszereit. Ezzel viszont Csáky nem tett mást, mint a párt, tágabb értelemben véve pedig a szlovákiai magyarok jó részének érdekeit kizárólag személyes érdekei alá rendelte. A butaságtól jóval súlyosabb bűnnek számító cinizmusra vall az a tény is, hogy Csáky, úgymond azért zárkózik el Simon távozásának kommentálásától, mert Simon immár nem a párt tagja… Hát nem királyság…?
Csáky és Simon tehát tiszta sor, vagyis úgysem lehet rajtuk változtatni. Sokkal komolyabb kérdés viszont, képes-e önmagán változtatni a párt, mint olyan? Ami természetesen, mármint a párt jelenlegi külső irányultságának, belső viszonyainak, vagyis társadalmi beágyazottsága pillanatnyi állagnak módosítása kizárólag a párttagság önvizsgálata, s az önvizsgálat eredményéből következő cselekvés nyomán lehetséges. Az önvizsgálatnak viszont csak akkor van értelme, akkor következhet belőle pozitív irányba ható cselekvés, ha őszinte a szándék, amely generálja azt. Ellenkező esetben, konkrétan, ha a mundér becsületének minden áron történő védelmezése oda vezet, hogy a fölgyülemlett kosz a szőnyeg alá lesz söpörve, mint már annyiszor, akkor kár hozzáfogni. Ami azt jelenti, az MKP-nak annyi! Csak az a kérdés, egy, kettő, öt vagy tíz éven belül következik-e be az a helyzet, amikor majd az utolsó MKP-s leoltja a villanyt, és világgá megy…
A felelősség tehát most már azokat a párttagokat terheli leginkább, akik az érdekvédelmet nem keverik össze az önérdekvédelemmel, a taktikát a hazudozással, a stratégiát pedig a dajkamesékkel…
Ha akadnak még ilyen emberek az MKP-ban, nincs sok idejük, hogy lépjenek. Vagy befelé, vagy pedig kifelé…
