Egy pofára esés története

Barak László | 2009. május 11. - 10:27 | Vélemény
Így megy ez, kérem szépen, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Szili Katalin pécsi fiaskója efféle közhellyel minősíthető leginkább. Korántsem biztos azonban, hogy a házelnökasszony polgármester-választáson elszenvedett vereségének okait kizárólag a szoci kormányok viselt dolgai körül kell keresni. Annak ellenére sem, hogy a viselt dolgok tekintetében vitathatatlanul szarul állnak.

Mindenekelőtt azért, mert annak idején Őszödön az MSZP legfundamentalistább kommunistái nem voltak képesek – és hajlandók sem – fölfogni, miről beszél nekik a Feri. Holott, ahogy mondani szokás, lapáton lett nekik beadva, a folyamatos hazudozás, jobban mondva, a szemforgató képmutatás, nem más, mint a köz ügyeinek elkúrása… Amely cselekmény, amint a terhesség, előbb-utóbb kiderül és következményekkel jár.

Jöttek is a következmények szépen sorjában. Miután a Kiss-Szekeres-Szili trióból valaki – avagy épp mindhárman? – annak rendje-módja szerint hátba k/sz/úrta a Ferit és híres-hírhedt monológja közhírré tétetett. Csak azért, hogy helyzet legyen...

Nagy-nagy ostobaság volt, talán immár világos. Egyrészt azért, mert az őszödi monológ nyilvánosságra kerülésének legsúlyosabb következménye az lett, hogy az MSZP épp úgy hazudott aztán, mint annak előtte. Következésképpen az égvilágon semmihez nem mertek hozzányúlni, nehogymábajlegyen… Magyarán, nem akadt mérvadó ember a pártban, aki képes lett volna ráébreszteni a kollégákat, nem kevésbé a magyar népességet, hogy Kádár János atya bekrepált – az általa szabadalmaztatott gulyás-kommunizmussal együtt. És, hogy helyette eljött a pizza- meg a hamburgerfutárok kora…

Nos, ezt az egyszerű helyzetet vélhetően leginkább a Katalin asszony nem bírta ésszel fölérni. Annál is kevésbé, mivel az említett trióból nyilvánvalóan neki van a legkevesebb gógyija. Lévén, sokkal inkább a matyóhímzések szakértésére, a főzőcske de okosan típusú izék szervezésére, de legfeljebb Csemadok-funkciságra termett, mintsem a parlamentáris demokráciákhoz illő politizálásra. Vagyis, normális körülmények között semmi keresnivalója nem lett volna a politikában.

Ez a tény azonban nem elsősorban őt minősíti, hanem azokat az MSZP-beli „régi struktúrákat”, amelyek képesek voltak belőle házelnököt kreálni. Ő pedig persze elhitte, hogy politikus. És hogy még ezek után polgármester is lehet belőle.

Dióhéjban ez történt Katalin asszonnyal, meg a Magyar Szocialista Párttal. Lehetne ez egy szomorú történet is, ha nem lenne olyan röhögséges, mint amilyen…