Maďarič nyelve

Futaki Pál | 2009. június 30. - 13:50 | Vélemény
Idén szeptembertől az van szlovákul, amit Maďarič miniszter úr mond. Az állam mostantól pénzbírságokkal veszi elejét annak, hogy bárki is megkérdőjelezze, kicsoda itt a Legfőbb Nyelvész. A romantikus vízióktól, melyek szerint a nyelv önálló életet él, változik, módosul, gyakran logikátlanságokkal, idegen elemekkel „szennyeződik”, ideje elbúcsúzni. Ezentúl mindenkinek Marek Maďarič nyelve lesz a szájában.

A nyelvtörvény módosításáról szóló végső parlamenti szavazáson a javaslatot a legélesebben az MKP támadta, nem biztos azonban, hogy a legjobb taktikát választották. A kisebbségi jogok korlátozását rótták fel elsősorban a jogszabálynak, nem pedig azt a kulturális diktatúrára való törekvést, amit a törvény szelleme sugall. Persze a kisebbségi jogok csorbulása a szerves része ennek a hatalmi igyekezetnek, nem valószínű azonban, hogy a szinte kizárólag a magyar érdekeket szem előtt tartó MKP-s retorika meghatja a többségi nemzet tagjait. Holott ez esetben nem csak a magyarok érdekeiről van szó: a hatalom ilyen szélsőséges kiterjesztése egységesen érint minden szlovák állampolgárt, tekintettel arra, hogy feltételezhetően nem mindenki írta mindig hiba nélkül a tollbamondásokat kisdiák korában. Államilag szabályozni a kommunikáció formáját – ez után már csak a tartalom szabályozása következhet. A miénknél fejlettebb demokráciákban Robert Ficót és bandáját rég cserépszavazással száműzték volna melegebb vidékekre, ahol legfeljebb egymást dorgálgathatnák, ha kevernék az ipszilont és a pontos i-t.

Feltehetnénk persze a kérdést úgy is, vajon eltűntek a szlovák nyelvészek, költők, írók, irodalmárok, hogy helyettük a minisztériumnak kell a szlovák nyelvet ápolni? A kormánypárti politikusaink többsége valószínűleg így gondolja. Mert ők nyilván mind olyan megfellebbezhetetlen tudorai a szlovák nyelvnek, akik mellett egy Janko Kráľ labdába sem rúghatna, s a szlovák nyelv nélkülük valószínűleg rövid időn belül elkorcsosulna, elsatnyulna, idegenek koncává válna…

Pedig nem kell hozzá lángész, hogy lássuk: az államnyelv intézményét éppen az ilyen és ehhez hasonló meggondolatlan, nyers, kerge törvények teszik hiteltelenné, sőt mi több, nevetségessé: úgy tesznek, mintha a nyelv az államhatalom muníciója lenne. Aki pedig nem beszéli a hatalom nyelvét, megsarcolják. Mintha attól, hogy valaki kifizet néhány száz vagy ezer eurót, megtanulna szlovákul. Ha Madaričéknak tényleg annyira fontos az államnyelv, javaslom, azokat, akiknél hiányosságokat észlelnek a szlovák nyelvtudásban, fizessék be egy három hónapos nyelvkurzusra egy négycsillagos tátrai szállodában teljes ellátással. Akkor legalább a nép is húzhatna némi hasznot ebből az egész bolondériából.