Mi köze van Balázs Péternek Ján Slotához?

Barak László | 2009. július 28. - 16:12 | Vélemény
A magyar külügyminiszter, Balázs Péter keddi nyilatkozata, miszerint a magyar kormány célja, hogy Szlovákiát „visszaterelje a helyes útra”, úgymond, a józan és normális megoldásokhoz, szerény véleményem szerint épp úgy el lett kúrva, mint Magyarország a´la Gyurcsány...

Mivel körülbelül annyi köze van a diplomáciához, a hatékony, eredményes diplomácia írott és íratlan szabályaihoz, amennyi köze Ján Slotának lehet ugyanezekhez a diszciplínákhoz.

Ján Slota azonban a nevezett külügyminiszter úrral ellentétben egy vérbunkó nacionalista mitugrász, hiszen, ugye önmaga is többször deklarálta, neki olyan a stílusa, amilyen és kész. Akinek pedig ez nem tetszik, elmehet a búsba panaszra. Így aztán az égvilágon senki nem ütközne meg azon, ha olyasmit jelentene ki, hogy például a kárpát-medencei magyarságot Magyarországgal egyetemben vissza kell terelni a helyes, józan és normális útra.

Az efféle kijelentések következményei azonban, bárminő fájdalom, tekintet nélkül arra, hogy ki teszi őket, ugyanazok. Vagyis a célszemélyek, ez esetben az általuk megcélzott politikusok vice versa megsértődnek. Majd veleszületett intelligenciájukhoz, képzettségükhöz, vérmérsékletükhöz képest ugyancsak melegebb vidékre küldik egymást.

Tegyük hozzá, joggal. Ha ugyanis bármelyik fél - okkal vagy ok nélkül, tök mindegy - akarja „terelgeti”, úgymond kijózanítani, sőt, valaminő nem normális állapotból igyekszik kigyógyítani a másikat, mindenképpen annak az állapotnak a hangsúlyozásáról van szó, hogy egyik a másikhoz képest helytelen úton jár, ráadásul nem józan és persze nem is normális. Amely minősítések semmi másról nem szólnak, mint a másikkal szembeni felsőbbrendűség kinyilatkoztatásáról. Márpedig az ilyesmi akkor is gond, ha az egyik bármilyen módon fölötte áll is a másiknak. Hiszen előre borítékolható az alacsonyabb rendű fél vonatkozó negatív, elutasító reakciója. Arról nem is szólva, hogy mi van, ha egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz…

Balázs Péter szóban forgó kijelentésével tehát, kétségkívül kifinomultabb szóhasználattal ugyan, de azt deklarálta, hogy a szlovák kormány eltévelyedett, ostoba fajankókból áll. Ami, ha igaz is, nem elegáns, ám, ami ennél is fontosabb, egyáltalán nem hatékony dolog… Szigorúbban szólva, Balázs Péter bizony sajnos a hülye Slota szintjére süllyedt szóban forgó nyilatkozatával. Amely helyzet következménye egészen biztosan az lesz, hogy a szlovák kormánypárti politikusok csak azért is megmakacsolják magukat, ennek pedig nem mások iszzák továbbra is a levét, mint a szlovákiai magyarok. Akiktől a magyarországiak azt várják el, hogy az általuk képviselt „anyaország“ kebelére meneküljenek, ha kell, ha nem…

De, ha már ennyi szót vesztegettem a külügyminiszter úr meglehetősen kontraproduktív nyilatkozatára, álljon itt az is, mit mondhatott volna inkább az aktuális nyelvtörvény-vita ügyében. Talán ennyit:

A magyar kormány célja, hogy a szlovák kormánypárti politikusokat a nyelvtörvény ügyében minden lehetséges rendelkezésre álló eszközzel meggyőzze arról, hogy hallgassanak a szlovákiai magyarok politikai és civil képviselőire, nem kevésbé a vitatott jogi normát ugyancsak oka fogyottnak és károsnak tartó szlovák értelmiségiekre és bírálják fölül azt. Magyarország ebbéli álláspontját továbbá félreérthetetlenül képviselni kívánja a nemzetközi színtéren is. Minden olyan fórumot beleértve, amely a szlovák és a magyar közéleti tényezők gerjesztette feszültségek csökkentésében, a két ország kapcsolatainak rendbetételében illetékes és segíthet...

Nos, ha Balázs Péter valami ilyesmit mondott volna a tárcája száznapos tevékenységét áttekintő sajtóértekezleten, igaz lett volna, amit ugyancsak kijelentett: „A törvénymódosítás ellen a politika hangosan tiltakozik, a kormányzat pedig a megoldásokat keresi, kevesebb zajjal, remélhetőleg nem eredménytelenül.“