Rasszista kimittud

Futaki Pál | 2009. augusztus 14. - 07:00 | Vélemény

A „Ki a nagyobb rasszista?” című, mára Szlovákia-szerte közkedveltté vált vetélkedő a kilencvenes évek boldog békekorszakában elég egyhangú játékként indult. Az ügyesen helyezkedő Slotáék sokáig a „magas rasszizmus” egyeduralkodóinak számítottak, a többi mezei rasszistának meg kellett elégednie a statisztaszereppel, ami viszont nem hozott zsíros parlamenti állásokat. Persze Kotlebáék és hasonszőrű pajtásaik akkoriban is ott serénykedtek már valahol a háttérben, de igazán csak az SNS parlamenten kívül szorulásával jutottak szóhoz. Akkortól a vetélkedő kezdett izgalmassá válni, jöttek-mentek a játékosok.

Régóta nem pörögtek fel azonban az események annyira, mint a múlt hétvégi kelet-szlovákiai romaellenes tüntetést követően: Marián Kotleba végre kiharcolta az őt joggal megillető rasszistaceleb címét, háttérbe szorítva az elkényelmesedett Szlovák Nemzeti Pártot, amely az utóbbi időben bizony csak ül a babérjain. Slotától mostanában mindössze néhány közönséges trágárságra meg pofátlan törvényszegésre futotta, idegen nemzetet jelenleg nem méltóztat kiirtani egyet sem. Nem úgy a többiek! A szlovák rasszista-xenofób szcéna további mellékszereplői (pl. ez az Új Szabad Szlovákia nevű társaság) felbuzdultak a Szlovák Testvériség médiasikerén, s maguk is a reflektorfénybe szeretnének kerülni. S hogy a vetélkedő mezőnye ne legyen túlságosan egyhangú, azaz ne kizárólag tar fejű suhancokból álljon, benevezett egy bukott miniszter is, bizonyos Palko, aki statisztikát követel a romák bűnözéséről, s a szlovák állampolgárokat külső megjelenésük alapján osztaná fel romákra és nem romákra.

Mert Szlovákiában 2009-ben ilyeneket nyilatkozhat egy volt belügyminiszter.

Nos, afelől, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelenlegi és volt tagjai nem feltétlen követik minden megnyilatkozásuk során a keresztényi értékeket, hanem gyakran még a zengő érc és pengő cimbalom színvonalát sem ütik meg, eddig sem lehettek illúzióink. Amikor azonban egy volt belügyminiszter odáig megy, hogy benevez a „Ki a nagyobb rasszista?” című vetélkedőbe, ott már valami bűzlik: az embernek olyan eretnek gondolatai támadnak, hogy vajon van-e a mi drágalátos politikusainknak bárminemű fogalma a demokrácia legalapvetőbb értékeiről? Mert ilyen hajmeresztő ötlet, hogy majd ránézés alapján sorolják be az embereket cigánynak vagy nem cigánynak, még a műfaj nagy öregének, Adolf bácsinak sem jutott eszébe. Ha pedig valaki azt feltételezi, egy ilyen beszólással szavazatokat szerezhet, vagy ővele van nagyon nagy baj, vagy a társadalommal.

Azt is meg lehetne kérdezni persze, ki vezeti ezt a bizonyos vetélkedőt? Nos, a mi talpig demokratikus államunk négy-, illetve nyolcévente váltogatja ezt a játékvezetőt, aki igazából nem sokat foglalkozik a játékosokkal, hagyja őket, hadd szórakoztassák a közönséget a maguk sajátos fantáziája alapján. Hívták a kvízmestert már Mečiarnak meg Dzurindának, most éppen Fico a neve… Mert hát gondoljunk csak egy kicsit bele, ki lenne a felelős azért, hogy végre felelős szakértők foglalkozzanak a cigánykérdéssel, s ne az éppen aktuális rasszistacelebek, ha nem a mindenkori kormányfő? S esetleg tetteket sem lenne rossz látni. A jelenlegi miniszterelnök (s ebben hű tanítványa a helyettese, Čaplovič úr) tutibiztos taktikája a cigánykérdés kezelésére annyiból áll, hogy kijelenti, a problémákat külföldről, Csehországból és Magyarországból szivárogtatják be hozzánk a szélsőségesek. Nálunk ugyanis a „zéró tolerancia” elve van érvényben a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha valaki esetleg rossz színben tüntetné fel a szlovák kormányt valami idegengyűlölő megjegyzésekkel (Slotán kívül persze), azt Kaliňák emberei, akár engedi a törvény, akár nem (lásd a Szlovák Testvériség törvényellenes, s utólag a Legfelsőbb Bíróság által semmisnek nyilvánított beszüntetését), elagyabugyálják, megsemmisítik, elhárítják, ellehetetlenítik. S ettől állítólag béke lesz.

Pedig nem. Nem azt szokták ugyanis békének nevezni, amikor gumibottal meg ököllel megy neki egyik ember a másiknak a nyílt utcán. A „zéró tolerancia” elve nem megoldás, hanem populizmus, tehát az egyetlen dolog, amihez a jelenlegi kormánykoalíció igazán ért.

A vetélkedő folytatódik, és az induló egyre több, hiszen a szabályok egyszerűek, a nyeremény meg csábító. És nem kizárt, hogy egyszer csak minden csatornáról ez fog menni…