Mamlasz magyar postások ellen való orvosság
Kérem szépen egyáltalán nem kell merényletnek tekinteni, hogy a Slovenská pošta (Szlovák Posta,; vigyázat: a Magyar Posta is létező intézmény – BL megjegyzése) buzgómocsing illetékese körlevélben adott ukázt az alkalmazottaknak a szlovák nyelvhasználatra. Hiszen, ha jóhiszeműen közelítünk eme tetthez, nyilván csupán a kritikátlan törvénytiszteletet érhetjük tetten benne.
Egyébként is, milyen legyen a törvénytisztelet, ha nem kritikátlan. Kiváltképpen, ha a törvény nemzeti kisebbségi jellegű, a törvénytisztelő állami alkalmazott pedig a többségi nemzet alanya.
Ez azonban már nemzeti kisebbségi jellegű belemagyarázás. Ami viszont épp oly természetes alapállás, mint amilyen a többségi nemzet alanya pozíciójából intézkedő főnöké. Mármint a posta főnökéé.
Nos, épp ez a bonyolultnak tetsző, ám rém egyszerű helyzet az, ami miatt a szlovák államnyelvtörvény úgy rossz, ahogyan van. Finoman szólva. Szigorúbb szóhasználattal pedig egy alávaló direkció. Amellyel, ha van hozzá végrehajtó utasítás, ha nincs, bármikor vissza lehet élni. És ehhez még rossz szándékúnak sem kell lenni. Elegendő, ha olyan emberekre bízzák a végrehajtását, akik afféle tartom a pofám és a lépést-típusú emberek.
Miről beszélek? Arról, hogy az a törvény, amely etnikai alapon tesz különbséget az állampolgárok között, nem pedig aszerint, hogy adott állampolgárok miként végzik a munkájukat, befizetik-e az adót, képesek e betartani az emberi együttélés írott és íratlan szabályait, az a törvény túlzás nélkül diszkriminatív, s mint ilyen, alkotmány ellenes. Mégpedig olyannyira, hogy egy Adolf Hitler nevű szociopatát idéz.
Aki ezen megbotránkozik, tessék, tegyen feljelentést. A nácizmus megítélésében akkor sem ismerek tréfát. Épp úgy nincsen ugyanis lightnácizmus, mint ahogyan nem lehetséges csak egy kicsit meghalni. Érthető vagyok?
Nos, kimondottan a gyengébbek kedvéért következzék keresett soraim keresetlenebben megfogalmazott eszmei mondanivalója:
Ha énhozzám holnaptól ne adj isten Kisudvarnokban, Dunaszerdahelyen és általában Szlovákia magyarlakta helyein csak azért szól majd a postás szlovákul, mert a nagyfőnöke erre utasította, minimum szétrúgom a seggét. Maximum pedig ráeresztem a kutyámat, Frank Georgot, akinek – igen, akinek! – őseit gladiátorgyilkolásra használták anno...
Mindezt csak azért, mert nem a szóban forgó nagyfőnök hordja nekem a levelet és nem hozzá járok intézkedni a hivatalba. Ja, hogy ez igazságtalan szegény mezei postásokkal szemben? Lehet, hogy igen. De ha van bennük csak egy fikarcnyi tartás, ők is megtehetik ugyanazt a nyelvtörvényes ukázt rajtuk számon kérő feletteseikkel, amit én megteszek velük...
U.i: Elismerem, hogy nem egészen a törvénytiszteletről szól kéretlen tanácsom. Hát persze, hogy nem. A civil kurázsiról szól. Vagyis a jogos önvédelemről!