Az átmenetiség karikatúrafigurái

Többször is hangsúlyozta, különféle kérdésekre válaszolva, hogy az SZDSZ egy szerény kis ellenzéki pártként kíván működni 2010-től (hogy hat-hét százalékos támogatással, azt annyira viccesnek tartjuk, hogy inkább csak zárójelben említjük meg). Érdekes emellett, hogy a szerény kis párt olyan öngyilkos problematikába merül már most, jóval az országgyűlési választások előtt, mint a kettős állampolgárság kérdése. A „patrióta liberálisok” (ejnye, nem inkább „hazafias szabadelvűek”?!) saját maguk karikatúrájának rajzolgatása közben mintha elfeledkeznének róla, hogy épp ez a kérdés váltja ki a legvérmesebb gyűlöletet hűséges ellenségeikből. Retkes elsőrendű ügyként beszél a kettős állampolgárság fontosságáról, s ezzel bizony olyan elképesztő tapintatlanságról tesz tanúbizonyságot, ami jócskán felülmúlja a hírhedt népszavazás körül élősködő demagógok szélhámosságát annak idején.

Mintha magát a húszéves magyar demokrácia csődjét érhetnénk tetten az SZDSZ tragikomikus agóniájában: amikor egy pártelnök, akin csak keserűen mulatni lehet, a régi liberális tekintélyekre hivatkozik, miközben egyúttal a hitelükkel játszik egy cseppet sem tét nélküli játékot; amikor a tényleg vészesen előretörő Jobbik számára csak muníciót tud adni egy ilyen saját magát temető gyülekezet; s amikor még mindig kénytelenek vagyunk egy olyan párt elnökének a nyilatkozataival foglalkozni, amely párt egyes egyedül a múlt (a levonandó konzekvenciák) miatt, s nem a jövő miatt érdekes.