Mocsok és lojalitás

Számarányukat tekintve azonban minden bizonnyal sokkal kisebb veszélyt jelentenek a „republikára”, sőt, mint azok a féktelen tolvajok, akik nem átallják közvetlenül meglopni azt. Közvetve pedig annak valamennyi állampolgárát. Mégpedig fajra, nemre, politikai hovatartozásra és természetesen nemzetiségre való tekintet nélkül. Gazdasági válság idején lopni pedig, ha lehet, még főbenjáróbb bűn, mint „békeidőben“... Ennyit arról, hogy kik a Szlovák Köztársaság leghatékonyabb kártevői.

Abban viszont nyugodt szívvel és józanésszel is egyet lehet érteni, hogy a politika mocskos dolog. Persze egyáltalán nem eredendően és magától értetődően. Hanem azért, mert a politikát általában a mocskos lelkületű politikusok mocskolják be. Ha pedig a hatalomgyakorlás is megadatik számukra, amint többek között Ján Slota számára is megadatott, hatványozott a hatékonyságuk a közéleti mocsok, az általános mocskosság kórként történő eluralkodása tekintetében.

Ján Slota ezért lehet a két lábon járó bizonyítéka saját állításának. Mármint, hogy a politika mocskos dolog. Ami nyilván bemocskolja a köztársaságot, az államot. Amelyhez olyan rettentően lojálisaknak kellene lenniük az állampolgároknak. A szlovákiai magyarokat is beleértve. Ahogy azt Ján Slota, sőt Robert Fico is rendre elvárja és számon kéri tőlük. Főként, ha a közéleti mocsok olykor már szájszélig ér. Tessék azonban belegondolni, ki az az idióta, aki képes lojalitást táplálni egy mocskos dolog iránt. Konkrétan, holmi mocskos politikusok által bemocskolt fikció iránt. Merthogy a köztársaság, az állam állampolgárok nélkül legfeljebb egy politikai fikció, egy üres idea. Mocskos politikusokkal pedig olyan, mint egy nagyon-nagyon rossz vicc. Ami iránt természetesen ostobaság, sőt lehetetlenség lojalitást táplálni és azt kinyilvánítani. Ilyen helyzetben számon kérni a lojalitást ugyancsak ostobaság, mi több, mocsokság.

Egyértelmű tehát, hogy mindenekelőtt a döntéshelyzetben levő, hatalmat gyakorló politikusoknak kell lojálisaknak lenniük. Mégpedig az állampolgárok iránt, akik által az uborkafára jutottak. A politikusok lojalitásának pedig egyik legfontosabb előfeltétele, hogy ne hazudjanak, ne lopjanak. Vagyis ne legyenek mocskosak. Ha pedig élből mocskosak, netán kiderül róluk, hogy időközben bemocskolódtak, akkor azonmód izolálva legyenek, mint a leprások.

Ehhez persze legalább viszonylag józan és normális mérlegelésre képes állampolgárok szükségesek. Akik legalább kettőig tudnak számolni, akiknek van kellő önbecsülésük. Vagyis minimum önmagukhoz képesek lojálisak lenni. Nélkülük ugyanis, amint fentebb említve volt, tulajdonképpen nem létezik köztársaság, állam. És nincs mihez lojálisnak lenni.

Az írás a hétfői Új Szóban is olvasható