Hazudik vagy téved Balázs Péter a nyelvtörvény ügyében?

Barak László | 2009. november 11. - 07:30 | Vélemény
Balázs Péter, Magyarország külügyminisztere az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának keddi, a szlovák-magyar viszonnyal és a szlovák nyelvtörvénnyel foglalkozó ülését követően arról beszélt a sajtónak, hogy a magyar diplomácia szóvá tette a szlovák külügyminisztériumnál, a szlovák postánál és a dunaszerdahelyi rendőrségnél az anyanyelvhasználatot esetleg korlátozó kezdeményezéseket...

Németh Zsolt a bizottság fideszes elnöke a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint ugyanakkor kijelentette, hogy "helyzet van"! Szlovákia ugyanis már megküldte a szlovák államnyelvtörvényre vonatkozó végrehajtási rendeletének tervezetét az EBESZ-nek, de a magyar félhez azt nem juttatta el és semmilyen konzultációt nem folytat a végrehajtási rendeletről Magyarországgal.

Hát igen, kétségkívül az is egy helyzet, hogy a szlovák diplomácia következetesen tartja magát ahhoz, az EBESZ illetékes biztosával, Kurt Vollebaekkel kötött egyezséghez, hogy a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezéseire vonatkozó tárgyalások, egyeztetések során az EBESZ a kizárólagos partnerük.

Gondoljunk azonban bele, miért is alakult ki ez a helyzet. Elsősorban nyilván azért, mert a szlovák nyelvtörvény olyan, amilyen: Kilóg belőle a szűkkeblű nacionalizmus lólába! Amely tényre annak idején egyértelműen utalt az EBESZ-biztos. Amit közvetve kénytelen-kelletlen beismert a szlovák fél is. Ellenkező esetben ugyanis nem ment volna bele a szlovák kulturális tárca, hogy a törvényhez utólag dolgozzon ki végrehajtó rendelkezéseket. Hogy csak a Vollebaekkel megejtett konzultációt követően léptesse hatályba azokat!

A szlovák hivatalosság magyar politikusokkal szembeni vonatkozó ignoranciájának, vagyis a Németh Zsolt által említett „helyzetnek“ azonban az is oka lehet, hogy a magyarországi politikusok, tekintet nélkül arra, ellenzékiek-e, avagy kormánypártiak, bizony a kezdetektől fogva meglehetősen elvakultra, hisztérikusra vették a figurát nyelvtörvényügyben. Következésképpen olyan butaságszámba menő valótlanságokat róttak föl a szlovák kormánypártoknak a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, amiket utóbbiak játszi könnyedséggel, és persze jó adag kárörvendéssel cáfolni tudtak.

Gondoljunk csak vissza arra, amikor a magyar kormányfő, Bajnai Gordon közvetlenül a Robert Ficóval megejtett szécsényi találkozó előtt, sőt utána is azzal traktálta a közvéleményt, hogy a nyelvtörvény miatt a szlovákiai magyaroknak nem lehet majd magyar nyelven misét celebrálni. Míg a nyelvtörvényben deklarálva van, hogy az nem vonatkozik az egyházi szertartásokon alkalmazott nyelvhasználatra…

Pedig igenis lett volna számtalan jogos kifogásolnivaló ebben az átkozott jogi normában. Többek között nyelvezetének arroganciája, kétértelmű mivolta, a nyelvhasználat büntethetőségének ténye, a törvény magánszférát, értsd, kulturális, önkormányzati szférát önkényesen befolyásoló rendelkezései. És globális szellemisége, amely elsősorban lélektanilag kelthet akár a nemzeti azonosságtudat önkéntes feladását generáló félelmet a szlovákiai kisebbségek körében. De nem, a magyarországi politikusok a mai napig szajkózzák vonatkozó butaságaikat.

Sajnos Balázs Péter külügyminiszter úr is. Akitől igazán elvárható lenne, hogy diplomataként viselkedik a legkiélezettebb helyzetekben is, és nem légből kapott pletykákkal érvel a nyilvánosság előtt. Mi másnak minősíthetnénk fent idézett állítását, amely szerint a magyar külügynek szóvá kellett tenni a dunaszerdahelyi rendőrségnél, úgymond, az anyanyelvhasználatot korlátozó kezdeményezéseket is. Holott, ha másutt esetleg volt is kísérlet anyanyelvhasználatot korlátozó kezdeményezésekre”, a dunaszerdahelyi rendőrségnél egyáltalán nem történt ilyesmi! Ráadásul, maga a Dunaszerdahelyi járás magyar nemzetiségű rendőrkapitánya, Both Péter minősítette annak idején fölháborító hazugságnak azt a Magyar Nemzetben közzétett állítólagos információt, amely szerint „csak szlovák nyelven intézkedhetnek, és egymással is csak szlovákul beszélhetnek a rendőrök a 80 százalékban magyarok lakta dunaszerdahelyi járásban“… Most meg hetek múltán Balázs Péter állítja ugyanazt a hazugságot, amit a legilletékesebb fehéren-feketén megcáfolt? Arról nem is szólva, hogy a dunaszerdahelyiekre eleve nem vonatkozik a nyelvtörvény, hiszen a várost köztudottan több mint nyolcvan százalékban magyar nemzetiségűek lakják…

Hihetetlen, hogy ennyire tájékozatlan lenne a magyar külügy! Vagy így, rémhírek terjesztésével akarják megfejelni azt a “helyzetet“, amelyre Németh Zsolt utalt oly bevetésre készen az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának keddi ülése után? A minél rosszabb, annál jobb vezérelv alapján…?!

Bárhogy legyen, mindenképpen el kell gondolkodni most már azon is, mégpedig leginkább a szlovákiai magyaroknak: Vajon nekik szeretnének-e az urak használni az efféle helyzetteremtéssel, avagy saját politikai karrierjükön munkálkodnak?

Bármi legyen is a cél, Balázs Péter tárgyalt kijelentése filozófiáját tekintve sajnos semmivel nem különb attól a helyzetteremtéstől, amit anno Robert Fico és Robert Kaliňák művelt, amikor ország-világ előtt megvádolták, megalázták Malina Hedviget. Azt állítva róla, hogy önmagát verte meg, rugdalta hasba, rettentette a nyílt utcán…