A kommunisták megmaradásának törvénye

Ardamica Zorán | 2009. november 13. - 10:30 | Vélemény

Ha az ember beteg és pihennie kell, nem nézhet híradót, hogy nyugodt maradjon. Nem olvashat újságot, hírportált, nem hallgathat rádiót. A hírek ugyanis aggasztóak és idegesítőek. Belebetegszik az ember fia a hírekbe, ha labilis állapotban van. Mindennek ellenére csak beszivárgott hozzám, hogy a főfickó november 17-én Londonba megy.

A tény nem meglepő. Mármint, hogy nem szeretne a bársonyos huszadik évfordulóján Pozsonyban lenni. Az sem meglepő, hogy magatartása nem csak gátlástalan és pökhendi, de gyáva is.

Ami meglepő:

Úgy tudtam, 16-án Oroszországba készül... Hát nem marad ott? Pedig pontosan odavaló! Miért nem marad ott?! Vagy rosszul tudtam? Londonból bezzeg haza fog jönni...

Az a baj a fickóval, hogy még azt sem mondhatjuk, ő a forradalom nélkül sehol sem lenne. Ugyanis éppen ott lenne, abban a pozícióban, ahol most van. Csak épp a párt nevében szerepelne még a kommunista jelző. Nagy piros betűkkel. Csodálkozom, hogy azt a nevet átengedte másnak... Biztosan nagyon sajnálja, ha képes erre az érzésre.

Szóval így állunk. Egészséges embernek is sok. Hát még a betegnek... Ráadásul nincs injekció, amitől az ilyen emberek, ha lassan is, mint a gennyes kelés, de elmúlnának. Az ilyenek nem múlnak el. Nem vesznek el, csak picit átalakulnak. Látszólag. Azt sem nagyon erőltetve.

Húsz év. Ennyi.

Ennyi?

Címkék: 1989, rendszerváltás, Robert Fico