Nič moc, pán Bokros!
A nyelvtörvényügyben kialakult elkeseredett állóháború legújabb pszeudocsatájának főszereplője, az újabban MDF-es színekben EP-képviselőként futtatott Bokros Lajos furcsa „hőstettel” gazdagította a nyelvtörvény elleni, egyelőre tökéletesen meddőnek tűnő küzdelmet. Bokros szlovák nyelven szólalt fel az Európai Parlamentben, beszédét pedig azzal indította, a szlovák nyelv Európa egyik legszebb nyelve. Ezek után persze kitért politikailag relevánsabb elemekre is, ám ez a naiv és patetikus kezdés aláásta egész felszólalását, és megbélyegezte a szlovák államnyelvtörvényről zajló EP-vita egészét. A szlovák képviselők természetesen nem hatódtak meg Bokros gesztusától – jóval cinikusabbak ők annál, élükön azzal a Flašíková-Beňovával, aki bárki hasába képes lyukat beszélni, s aki nárcizmusban akár Robert Ficóval is felvehetné a versenyt. Bokros talán tájékozódhatott volna mindenekelőtt arról, hogy a szlovák nacionalisták számára sértő, amikor valaki azt állítja, a szlovák „csak” Európa „egyik” legszebb nyelve. A szlovák ugyanis a világ legszebb nyelve, és punktum. Hasonló szélsőségeket a régi motoros Bokros jól ismerhet otthonról, hiszen magyar „nyelvészzsenik” már rég minden kétséget kizáróan kimutatták, hogy Ádám és Éva is magyarul küldte el a Jóistent az anyjába, amikor Az kiüldözte őket a Paradicsomból.
Bokros Lajos részéről tehát elképesztő naivitás volt azt várni, az efféle gesztusok manapság bárkit is könnyre fakasztanak bárhol a világon, pláne a vén kontinensen, duplán pláne, ha egy posztkommunista állam prokommunista vezetőiről van szó. S miközben ilyen és hasonló haszontalanságokkal szórakoznak a mélyen tisztelt illetékesek, az államnyelvtörvény ügye szép lassan „elhasználódik”. Az idő telik, a gyakorlati megoldás lehetősége – értsd: a durva, diszkriminatív jogszabály méregfogának, a szankcióknak az eltávolítása – egyre távolabb kerül a realitástól. A Bokros-féle attrakció tulajdonképpen a politikai bulvár kategóriájába tartozik, s igazából semmi köze sincs a nyelvtörvény kétségkívül káros hatásainak kiküszöböléséhez.
Mindez persze semmit nem változtat azon, hogy a szlovák tényleg Európa egyik legszebb nyelve – ami egyébként elmondható Európa összes nyelvéről, mivel – s ez igazából közhely – bizonyára mindben van valami egyedi, más nyelven visszaadhatatlan és megragadhatatlan. Ahhoz azonban egyáltalán nincs szükségünk agyonfizetett EP-képviselőkre, hogy közhelyekkel traktáljanak bennünket ahelyett, hogy valós eredményeket mutatnának fel.
Ha pedig másik szemszögből vizsgáljuk a Bokros-mondatot, kitűnik, hogy az nem feltétlen csak és kizárólag jóindulatú gesztusként fogható fel. Feltételezte valaki, hogy a szlovák nem szép nyelv?, tehetjük fel a kérdést. Feltételezte valaki, hogy a szlovákoknak emiatt komplexusaik vannak?, kérdezhetjük továbbá. A Bokros-mondat mintha ilyen premisszákból indulna ki, enélkül ugyanis aligha volna szükséges ország-világ előtt bizonygatni, nyugi, szép nyelv a szlovák, mi elhisszük nektek. Ez pedig olyan, a szlovákokkal szembeni lekezelő attitűdöt feltételez, amilyent nemrégiben Balázs Péter külügyminiszter prezentált, amikor arról nyilatkozott, majd mi, magyarok megtanítjuk a szlovákokat a jómodorra. Mindezek fényében megállapíthatjuk: a vizsgált Bokros-beszéd hatalmas öngól. S ami a legrosszabb: nemcsak Bokros Lajos, de a nyelvtörvény óvatosabb és figyelmesebb bírálóinak hálóját is megrezegtette.