Nyelvtörvényes jézuskák
A szlovák főjézuska, Robert Fico nevű úriember például újabban arra büszke, amit a nyelvtörvény körüli hercehurcában az állam elért. Tudniillik, erre lehet alapozni. Mily nagyszerű. Az állam, jelentem, annyit ért el, hogy polgárait jó alaposan egymásnak ugrasztotta, megrémítette, összezavarta, felheccelte. Elérte egyebek mellett azt is, hogy egyes etnikai csoportokkal szemben az intolerancia soha nem látott mértékben nyilvánuljon meg. Hogy akkor most ehhez mit szól az EBESZ főbiztosa, aki információim alapján nem ebben az országban él, jelen helyzetben tulajdonképpen ezredrangú. Knut Vollebaek ebben az egész, egyre fárasztóbb cirkuszban egy kicsit úgy fest, mint az az Arthur Neville Chamberlain, aki 1938-ban nagy büszkén tért haza Nagy-Britanniába a müncheni egyezményt elfogadó tanácskozásról, hangoztatva, hogy húsz évre garantálta a békét Európában. A folytatást ismerjük. Nos, erre lehet alapozni.
Budapest illetékes, válságkezelő jézuskája, Bajnai Gordon meg azzal jön, hogy a zseniálisnak csak nagy adag szarkazmussal nevezhető szécsényi szlovák-magyar miniszterelnöki egyezményt Ficóék a nyelvtörvényhez készített alkalmazási irányelvek elfogadásával megsértették. Még durvább szóval: felrúgták. Mert hát valamit mondani kell, valami keményet, nehogy megint az legyen, kérem, hogy mivelünk mossák fel a padlót. De hát hogy miért, hogy konkrétan mivel rúgták fel azt a bizonyos, egyszerű földi halandó számára nem igazán felfogható módon megszövegezett megállapodást, azt Bajnai (s hasonlóképp az e téren is lassacskán pedálozgatni kezdő Mesterházy Attila) megint csak elfelejtették közölni. Lehet, hogy ők tudják, és szerintük annyira nyilvánvaló a dolog a többi emberek számára is, hogy most felesleges lenne telenyomatni vele a médiát. Vagy akkor most hogy van ez?
Az államnyelvtörvény alkalmazási irányelveinek elfogadása arra volt jó, hogy szeretett vezéreink megint teleugathassák a sajtót jól megválogatott blabláikkal. Sokan valahogy nem ilyesmit kívántunk idén a karácsonyfánk alá.
