Meddig hepciáskodhat egy politikus?

Barak László | 2010. január 15. - 20:02 | Vélemény
Nem okozott különösebb meglepetést a minap, amikor Robert Fico, nem mellesleg az adófizetők pénzén finanszírozott kormányfői sajtótájékoztatóján, nem volt hajlandó válaszolni a Sme napilap képviseletében kérdező újságírónak.

A kormányfő a kérdést ugyan végighallgatta, majd, mintha az el sem hangzott volna, egy további újságírónak adta át a szót. A kikosarazott kolléga reklamációja nyomán Fico a rá jellemző durcás hülyekamaszt idéző modorban közölte, ne gondolja a szóban forgó napilap munkatársa, hogy szóba áll vele, miután oly sok rágalommal illette őt…

Eme stupid közjáték nyomán első nekifutásból teljesen jogosan gondolhatnák némely vérmesebb olvasók, vajon Fico hepciáskodására, miért nem replikázott azzal a sértett újságíró kolléga, hogy kijafaszt érdekelsz te surmó, én csak a munkámat akarom végezni, te pedig azzal, hogy nem hagyod, tulajdonképpen lógsz, azaz nem dolgozol – miközben a fizetésedet meg szeded szemrebbenés nélkül...!

Vizsgáljuk meg, vajon valóban udvariatlan túlzás lenne-e ilyesmivel illetni egy truccoló politikust. A legkevésbé sem. Egy politikusnak ugyanis tudnia kell, ha politikusnak áll, azaz, amint az elcsépelt közhely mondja, magára veszi a közélet világító talárját, el kell fogadnia, hogy láthatóvá válik. És mint ilyen közszereplő, akár annak is ki lehet téve, hogy nem olyannak látják őt az emberek, mint amilyennek ő maga látja magát a reggeli fogmosáskor a tükörben. És olyannak sem, amilyennek lépten-nyomon hazudják őt azok az undormány mamelukok, akik a hatalomban sütkéreznek körülötte. Tudnia kell továbbá a politikusnak azt is, hogy ő azon közemberek, többek között az újságírók adójából kapja a fizetését, akik tőle teljesen függetlenül végzik azt a munkát, amelynek béréből az ő számára is le van csippentve a gázsinak való. Vagyis egy politikus nem több, mint az újságírók által is eltartott alkalmazott, egy közönséges szolga. Ebbéli minőségében tehát vaskos szemtelenség részéről, ha mintegy szembe köpve munkaadóját, megtagadja a munkavégzést. És még neki áll feljebb… Civilizált helyeken, de a civilizálatlanokon is, mit tesznek ilyenkor a renitens szolgával? Nos, kiteszik, mint a macskát fosni…

Nyilvánvaló persze, hogy Robert Ficóval ezt nem lehet olyan egyszerűen megtenni, mintegy szabotáló szakács vagy akár egy engedetlen sztriptíztáncosnő esetében… Ficót a parlamenti választásokon lehet ráébreszteni arra, hogy őt is csak anya szülte… Ennek a ráébresztésnek pedig egyik hatékony eszköze lehet a sajtó. Egyrészt azzal, hogy skrupulusok nélkül rámutat faragatlanságára és beteges önteltségére. Másrészt azzal, hogy, amikor betelik a sajtó türelmének pohara, fogják magukat az újságírók és kollektíve elkezdik ignorálni őt. Magyarán, nem fognak járni tovább a sajtótájékoztatóira. Ha ugyanis viselt dolgai ellenére továbbra is elfogadják a vonatkozó meghívásokat, semmi mát nem tesznek, mint ahhoz asszisztálnak, hogy ott egy senkiházi szolgájuk az ő saját pénzükön megalázza őket.

Ja, hogy mi lesz ez esetben a sajtómunkások tájékoztatási kötelességeivel? Az égvilágon semmi. Annál is kevésbé, mert hősünk, Robert Fico sajátos országlásának következményei anélkül is nyilvánvalóak, sőt, hogy akár egy árva szót is kiejtene a száján. Az újságírók pedig nyugodtan véleményezhetik azt, ami látszik…