Jóccakát, hülyegyerekek!
Az, hogy Sólyom nem viccelt, majdnem százszázalékos ténynek tekinthető, hiszen közszereplései arra engednek következtetni, épp annyi lehet neki a humorérzéke, mint egy citromfacsarónak…
A voksolás sorsdöntő mivoltát tekintve viszont már egyáltalán nem lehetünk ennyire magabiztosak. Hiszen sem a szavazatokért folyamodó képviselőjelöltek, sem pedig a lehetséges választókként számon tartott közemberek nem a földön kívülről lettek ideröppentve. A köztük minden bizonnyal ott sunnyogó szcientológusokon kívül… Viszont azok sem lehetnek többen, mint egy-egy törpepárt ágrólszakadt szimpatizánsai. Annál is kevésbé, mivel Magyarországon egészen biztosan nincsen annyi agyalágyult, s ezért rendszeresen fejhető milliomos, akikért érdemes lenne komoly szcientológiai hídfőállást kiépíteni...
Szóval, többnyire a kurvák is maradnak és a Madam sem lesz majd a szakma újonca – ennyi bizonyos. És hát ugye, a kuncsaftok köre is a régi. Igen-igen a metafórák az eddigi parlamenti pártok politikusaira vonatkoznak meg a közemberekre, akik az előbbiek szolgálataira igényt kénytelenek tartani... Következésképpen hiába is lesz kicserélve a kupi bútorzata. Ha ki lesz cserélve egyáltalán…
A kupi majdani menüjét mindössze az a néhány jobbik körökből származó ürömleány és fiú színesíti majd, akik a közéleti szado-mazóra és egyéb perverziókra is hajlandók. Bár igencsak valószínű, hogy az őket választó kuncsaftok mindjárt az első kontaktus alkalmával kénytelenek lesznek rádöbbenni majd, ezek bizony sokkal inkább saját maguk kielégítésére utaznak, mintsem az övékre…
Jóccakát, hülyegyerekek! Majd még mesélek…
