Magyar egység, választások II.

(Kedvem lenne azt írni, hogy: Szlovák Nemzeti Tanács lesz. De ez nem lenne teljesen igaz, mert pl. éppen az SNS-nek is van ma nem szlovák képviselője Szergej Chelemendik személyében, aki orosz.)

Természetesen sokkal több variáció jöhet szóba, mint amennyit vázoltam, de igyekeztem csupán a valószínűbbekre szorítkozni. Sajna, az acsarkodásnak hála, annak is egyre reálisabb az esélye, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad.

Ez persze pontatlan fogalmazás, hiszen a szlovák pártok egyike-másika a „demokratikusabbak” közül a magyar polgárok érdekeit is képviseli, de csak annyira, amennyire minden polgárt, vagyis a kisebbségi specifikumokra való tekintet nélkül. Specifikus kisebbségi érdekképviseletet én tehát nem várok. A szlovákiai magyarság ilyen tekintetben négy évnyi túlélésre kell berendezkedjen, mi alatt mindenki azt ért, amit akar. Annak a szlovákiai magyarnak, aki magyar könyvet, sajtót, színházat, iskolát, kultúrát, tudományt nem igényel – nem kevesen vannak (ez persze, nem értékítélet, hanem megállapítás) – teljesen nyolc, hogy mivel jár majd ez a négy év.

Akik mindezt igényelnék, azoknak némileg elviselhetőbb lesz a helyzete, ha a mostani ellenzék gyurmázik össze valami kormányféleséget, ha pedig a mostani kormánypártok emberei, akkor rájuk még sanyarúbb sors vár, mint egy átlagos állampolgárra. Mert bizony, az átlagpolgárnak is rossz lesz, csupán nem biztos, hogy azonnal észreveszi (lásd pl. a növekvő államadósságot, amelyet unokáink fognak majd igazából látni...)

Fentiek számomra evidensek.

Ami a két párt acsarkodását és a szlovákiai magyar nemzetrész ideológiai dumáját illeti, az már érdekesebb „táncmulaccság”. Vagy jön a nagy megbocsátás/összeborulás/egységbe kovácsolás stb., amely négy évig ugyanannyi pozitívummal kecsegtet majd, mint a mostani fogcsikorgatás (semmivel), vagy pedig mindkét, de legalább az egyik pártban némi megvilágosodás várható, amelynek eredménye talán valamicske öntisztulás/számotvetés/helyzetértékelés lesz. Ha nem, akkor politikai süllyesztő.

Nem lehetünk nagyon optimisták, mert a múltkori címben emlegetett magyar egységet, ha megszüli, mindenképpen kényszer szüli majd. Tehát eléggé gyengécske lombikbébi jön a világra. Csak reménykedni lehet, hogy ez a kényszer egy korábbi helyzetfelismerés eredménye lesz, s nem kell hozzá négy évet kiböjtölnie a szlovákiai magyarságnak, amely mi tagadás, figyelmeztetésképpen szintén hátba vághatná már néhány nagyszájú „nemzetmentőjét” mindkét pártban. Hiszen a négyévnyi esetleges képviseletnélküliség egyértelműen mindkét párt politikai hibája lesz, nem pedig a választók bűne. Abból a pozícióból pedig egyetlen épeszű politikusunk sem indíthatja aktuális rizsáját az egység vagy a nemzet(iség) érdekképviselete fogalmakkal, mert választói nemes egyszerűséggel megkövezik. Tegyük hozzá: okkal...