Bugár Béla esete a focival

Vizsgáljuk meg, miért lett vajon ebből a hétköznapi válaszból kontraproduktív elszólás, sőt bizonyos körökben a magyar nemzet elleni bűncselekmény. Elsősorban azért, mert egy szlovákiai magyar politikus szájából hangzott el. Továbbá azért, mert a szlovák-magyar viszonyt, elsősorban a politikusok ( nem kis mértékben a szlovákiai magyar politikusok is) olyannyira megmérgezték, hogy a kutya rögtön megdöglene tőle, ha ehető lenne. Nem utolsósorban pedig azért, mert bizonyos köménymagos szurkolói körökben eleve minimum pofonra érett bárki, aki a zellenségnek szurkol. Tegyük hozzá, utóbbiak általában olyan baltaképű hülyegyerekek, akiknek ingerszegény élete az önkielégítésen, a dugáson és a lerészegedésen, majd az ebből következő falkában végrehajtott randalírozáson kívül nem igazán fűszerezhető egyéb kalandokkal

Ez van, akkor is, ha, ami van, azt nem kell szeretni. Egy politikusnak azonban ajánlatos alkalmazkodni a való világ viszonyaihoz. Tudnia kell, lehetséges választói között jóval nagyobb tömegben tenyésznek az efféle emberek, mint ahogy azt a pártközpontokban elképzelik. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta számtalanszor tapasztalhaták, a választók zöme egyáltalán nem ésszerű meggondolások alapján tódul (vagy nem tódul) voksolni az urnákhoz, hanem érzelmi alapon. Mert az emberek már csak ilyen hülyék és kész… Következésképpen egy politikusnak folyamatosan résen kell lennie, hogy a szóban forgó hülyék tömegére ugyancsak építő ellenfelek lehetőség szerint minél kevesebb elhamarkodott gesztusát legyenek képesek ellene fordítani.

Ilyen értelemben Bugár Béla akkor is hibát követett el, ha tényleg a Slovannak drukkol, a Fradit pedig utálja. Ami egyébként majdnem kizárt, hiszen Bugárról köztudott, hogy sokkal inkább a konyhakertjében szöszmötöl, minthogy egy futballmeccsen szorongjon vagy éppen a kurvaanyjába küldje csapata ellenfelének játékosait. Mindazonáltal a szóban forgó kérdésre inkább azt válaszolhatta volna - bizonyos Dávid Ibolya nevű magyarországi kolléganője szavaival -, hogy „nem értek a focihoz”… Ami ugyan tagadhatatlanul kitérő, mondhatni alibista válasz lett volna, ám abban az inkriminált biliben valamivel kisebb lett volna tőle a vihar.

Merthogy a vihar nem maradt volna el ez esetben sem. A baltaképűek ugyanis fentebb vázolt állaguk okán ugyanúgy begerjedtek volna, ha nem a Fradika Bugárnál a menő, a király, sőt, sirály! De legalább csak az internetes fórumokon folyt volna az ilyen esetekben szokványos köpködés, az összeesküvés-elméletek gyártása A Híd meg Bugár rovására éjjel-nappal nemzetárulózó bértollnokoknak viszont nem lett volna föladva olyan magas labda, mint amilyennek a bugári lapszus kétségkívül bizonyult.

Mi ebből a tanulság? Leginkább az, hogy tetszik-nem tetszik, egy politikusnak helyenként bizony akár hazugság árán is haza kell beszélnie, és nemcsak szlovákul, hanem magyarul is. Merthogy meglehetősen farizeusi módon az ilyesmit bizonyos helyzetekben épp azok a választók várják el tőle, akik a politikusok hazugságait más esetekben számon szokták kérni. Hogy ez nem más, mint vegytiszta cinizmus lenne? Hát igen, leginkább az istenadta nép, a választók cinizmusa, mégpedig nemzetiségre való tekintet nélkül!