Hóhelyzet

Nem értettem hozzá, de mikor a kertszomszéd gazda suttyókoromban megmutatta és elmagyarázta, hogy szántani úgy érdemes és kell, hogy az eke elmerüljön a földben, gyerekésszel felfogtam, hogy azt úgy kell. Különben csak vakarászom a tetejét, ami nem elég.

Most már nem vagyok annyira suttyó, de máig nem értem, mert nem magyarázta meg nekem egyetlen hozzáértő szakember sem, miért kell a hótolónak az úton emelt ekével rohanni. Naivan azt hiszem, látom, hogy csak vakarássza a tetejét. Lehet, hogy szabályszerűen csak vakarászni kell? Ha rendesen leeresztenék azt az ekét, hamar elkopna? Vagy felkapdosná a kiálló (miért áll ki?) csatornafedeleket? Vagy legyalulná és kiszaggatná a régi kátyúk csúnyán elkent aszfalttömését? És egyáltalán, miért egyenes az eke alja, ha az útfelület középről szélig ívesen lejt a csapadéklefolyás végett? Ilyen kérdéseim lennének. Mert nem értek hozzá.

Azt viszont a mai eszemmel biztosan tudom, hogy vakarászni nem elég. Kocsiban ülve (de gyalog is) tökéletesen mindegy ugyanis, hogy 10 cm vastag ledöngölt, eljegesedett hórétegen vagy csak 2 cm vastag ledöngölt, eljegesedett hórétegen megcsúszva ütöm agyon magam. Jó, jó utóbbi hamarabb olvad el, de mi van akkor, ha két hétig nincs olvadás?

Épp ezért most még egy dilemmám akadt. Nem sejtem ugyanis, hogy örömömben vagy bánatomban sírjak. Ha ugyanis tudnám, hogy miért jobb a drágán eltúrt úton 2 centis jégen agyonütni magam, mint a pénzbe nem kerülő, túratlan 10 centisen, akkor azt is tudhatnám, hogy örömömben vagy bánatomban sírjak-e. Ha ugyanis jobb a 2 centis, akkor bánatomban sírnék, mivel az adófizetők pénzét úttúrásra költik, miközben ők ugyanúgy életveszélyben vannak. Ha pedig jobb a 10, akkor örömömben, mert oly módon vagyunk életveszélyben, hogy közben megspóroltuk városkámban az úttakarítás díját, amelyet tavasszal bizonyára valamely kellemetes össznépi mulatságra költhetnek a túlélők. Pl. vehetnek szép koszorúkat a tél áldozatainak sírjaira...