Orbán miséje, avagy csak semmi Őszöd!

Orbán jelenése egyébként, ezt itt egyértelműen le kell szögezni, tökéletesen megfelelt a célnak. Mondhatni, makulátlan volt. Merthogy, a klasszikussal szólva, nem volt abban semmi, ámde, az legalább érthető volt.

Majd hülye lett volna Viktor idejekorán holmi őszödi beszéddel előrukkolni. Mint immár politikai hullává silányult, valaha oly túlmozgásos riválisa… Aki úgy döntött anno, hogy több száz „emberével” bizalmasan közölnie kell, el lettek kúrva a dolgok, méghozzá gruppban. Merthogy meg lett vezetve a hülye ország. Meg, hogy a választási kampányban erre még rá is tettek. Nem kicsit, hanem nagyot. Nem egy, hanem sok-sok lapáttal.

Nahát, aki ennyire hülye, az nemhogy kormányfőnek, de még egy lengőajtónak sem való...!

Ezt az aranyigazságot ismerte fel annak idején Orbán, és annak rendje-módja szerint szinte nyomban szitává lövette Gyurcsányt. Holott az már mindjárt az első lövések után mozdulni sem bírt tulajdonképpen. Fedetlen mellel állt ott a kivégzést végrehajtók serege előtt, akárha egy tehetetlen madárijesztő.

Az vesse Orbán Viktorra az első követ, aki nem élt volna a lehetőséggel egy ilyen helyzetben.

Már hogyne kellett volna a lehetőséggel élni. De! Egyáltalán nem kellett volna annyira túlspilázni azt a kivégzést. És ami még fontosabb, nem kellett volna ugyanazzal a retorikával rátelepedni a nemzetre, amely miatt Gyurcsánynak kénytelen-kelletlen színt kellett vallania Őszödön: Hogy végzetesen el lettek kúrva a dolgok. És ha továbbra is elkúrással próbálkoznának, abból államcsőd lesz, mint állat… Minimum!!!

Orbán és köre azonban – nyilván a bosszúszomj, a győzelmi mámor okán, de lehet, hogy csak merő lustaságból – a könnyebb ellenállás irányába indultak el a szoclib nepperek kormányból történő kiebrudalása útján. Pedig akkor már semennyire sem volt rögös az az út. Mint a kommunizmusé hajdanán… Sima volt az, akár egy felajzott nő hüvelye, ráadásul lefelé lejtett. Ami ugyancsak meglehetősen leegyszerűsítette Gyurcsányék pokolba terelését.

Csakhogy eme terelés közben ugyanazokba a csujjogatókba kezdtek, mint amikkel Gyurcsányék a dolgok, vagyis saját karrierjük, no és, ami a lényeg, az ország állagának teljes elkúrását aláfestették. Vagyis Orbánék épp úgy nekikezdtek fűt-fát ígérni, mint a megszégyenült elkúrók: csillagokat az égről, tejbe-vajba fürösztést össznépileg, ingyengulyást a kiéhezetteknek, ingyenkurvát a jóllakottaknak, lányt a legénynek, legényt a lánynak, szerencsét, mégpedig kincstárit mindenkinek, aki szerencsétlen. Szóval, toronyórákat lánccal, elitet, a világban domináns magyarságot síppal-dobbal, tánccal, meg amit akartak. Mindennek tetejébe meg azt, amiről embernek fogalma nem lehet, hogy létezik…

Mármost, lehet-e mutatni bűrmit is ebben a helyzetben, a választások küszöbén, a virtuális, azaz gazdasági és egyelőre hatalmi fedezet nélküli erőn, vagyis a semmin(!) kívül.? Az elcsábított, majdhogynem agyonpettingelt embereknek…