A Vezérrel nem tréfálunk!

Aki pedig tudja, mi kell a népnek (ti. a Vezér), elkerülhetetlenül a sopánkodók célpontjává válik. A Vezér élete szüntelenül veszélynek van kitéve.

Éppen ezért: a Vezér életével nem lehet viccelni. Társadalmunkban minden sarok mögött potenciális Brutusok lapulnak, az ármány és cselszövény alattomos hálója mindent átsző, hiába tesz meg mindent a Vezér, hogy kiküszöbölje a veszélyt: hiába központosít minél több hatalmat a saját kezében, von minden lehetséges hatáskört a saját fennhatósága alá, hogy ezáltal megkímélje a népet az ő Vezére esetleges elvesztése okán támadó kínoktól… A jelszó: éberség, minden pillanatban ébernek kell lenni, ez pedig lehetetlenné teszi, hogy a Vezér életével vicceljünk. Az ugyanis gyakorlatilag annyit jelentene, hogy a nép jólétével viccelődünk.

A Vezér alapvetően kedélyes, kedveli a tréfát, szereti lenyűgözni az egyszerű embereket zseniális, utánozhatatlan elméje sziporkázó ötleteivel. Nagyot téved azonban az, aki azt hiszi, képes lehet a Vezér nyomdokaiba lépni, azaz többre ragadtatja magát az elfuserált bohóc szerepénél. A Vezér az ilyen delikvensekre jogosan lesz dühös, jogosan helyezi kilátásba megfenyítésüket. Amennyiben pedig a jelenség gyakorivá válna, általános csapásmérésre van szükség: gyökerestül kell kiszakítani a gazt.

A legkíméletlenebb közbeavatkozásra értelemszerűen akkor van szükség, ha az ízetlen tréfa magát a Vezér személyét érintené. Az efféle, teljességgel megengedhetetlen viselkedés elbírálása folyamán a Vezér akár a legszélsőségesebb eszközökhöz is joggal nyúlhat, s nem kizárt az sem, hogy az ilyenkor érthető módon feltámadó népharag túlcsordul az egyébként elvárható mértéken, aminek következtében akár ártatlan áldozatokkal is számolni kell: annak idején a költő Cinna arra fizetett rá, hogy névrokona volt a Caesar elleni összeesküvés egyik szereplőjének: a felzúdult csőcselék meglincselte őt. Az efféle tragédiák egyetlen okra vezethetők vissza: a nép fegyelmezetlenségére. Akik pedig ezt a fegyelmezetlenséget táplálják, felség- és hazaárulók.

Tudjuk, a Vezér nem lehet ellenzékben. A Vezér akkor is Vezér, ha netán az éppen illegitim módon hatalmon lévők kiszorították az őt transzcendens okoknál fogva megillető helyről. A hatalombitorlók persze tudatában vannak bűnösségüknek, amit az bizonyít a leghívebben, ahogy egyfolytában a Vezér ellen áskálódnak. Balgaságuk abban gyökerezik, hogy képtelenek tudatosítani, nemsokára eljön az elszámolás ideje, közhelyesen szólva az igazság pillanata. Akkor pedig sírás lesz és fogcsikorgatás.

Szóval tessék eldönteni, mennyire éri meg a Vezér életével viccelődni.