Nyomul, szivárog, elönt, avagy az öngerjesztés

Mert mit tudunk pl. azokról a téli olimpián részt vevő versenyzőkről (nem a hokisokról), akik ugyan nem nyernek majd érmet, de ott vannak a világ élmezőnyében? Sorolj föl pl. kapásból három szánkóbűvölőt vagy két gyorskorizót! Ugye, nem megy... Vagy sorolj föl négy európai hírű hazai balettáncost! Netán festőt? Az talán menne is? Vagy fizikust, vegyészt, történészprofesszort, terepfutót, marketingmenedzsert, belsőépítészt, közgazdászt, agyaggalamblövészt, hangszerelőt???
Most sorolj fel három politikust! Most három olyat, akit nem kaptál szélhámosságon az utóbbi négy évben...

Most pedig öt női celebet, aki még nem vetkőzött egy férfimagazinnak sem. Sorolj fel öt 90-60-90-es szőke ciklont, akik az ismert vacsorafőző-tévéműsorokban megtalálták saját konyhájukban a tűzhelyet és a vízcsapot.

Pedig tele van az ilyen kóklerekkel az internetes és nyomtatott sajtó, a rádiók a tévék. Esténként bármely magyar csatornára kapcsolsz, egy bizonyos nyálasképű, tenyérbemászó, neveletlen, hízásra és kekeckedésre hajlamos, antipatikus műsorvezetőről pl. nap mint nap megtudhatsz valami tökéletesen lényegtelen sületlenséget. Két reklám között is azzal traktálnak, hogy megint terhes a felesége, akit anno mennyi pénzből kiállított és hol és (sen)kicsoda részvételével megtartott menyegzői banzáj keretében vett el. Igaz, még csak kéthetes a magzat, de már azon agyalnak, milyen színű bilit vegyenek neki és senkinek nem árulják el, hogyan fogják hívni. Akkor minek mondják, ha nem mondják meg? Új műsora is van a mukinak, mentsen az ég tőle! Tegnap salátát reggelizett, ma valamelyik élsportoló konditermében nem bírja megemelni a seggét, azt viszont nyilvánosan. Olyat kérdez a bamba riportalanytól, hogy az szegény lenyeli a nyelvét, ha nem akar magából – azon túl, hogy eljött a műsorba – hülyét csinálni, vagy az illetőt emberesen pofán verni. Hiába nem akarom nézni, már tudom a zokniméretét is, mert a műsorban orvul elhelyezett híraknákra minden kapcsoláskor rászalad az ember. Most sorolj fel öt műsorvezetőt, aki nem felel meg a fentieknek. Vagy aki nem beszédhibás. Kapcsolj olyan adóra, hallgass olyan rádiót, olvass olyan lapot, ahol ezek a senkiháziak nem jelennek meg hívatlanul is, ha másként nem, akkor valami félkegyelmű, legjobbmosópor-reklámban. Ugye milyen fárasztó ilyet keresni?

De nem is az a baj, hogy ezek az ízlésromboló igénytelenséglovagok és agyszáműző hölgyek jelen vannak. Jók lennének ők összehasonlítási alapnak. Csakhogy nincs mivel, kivel összehasonlítani őket és a teljesítményüket.

A világ látszólag két részre szakadt. A nyálbulvárfogyasztókra és az igényes közönségre. Mindkettő megtalálhatja a magáét. Mindenki hallgathatja, nézheti, vagy olvashatja a saját meggyőződésének és színvonalának megfelelő dolgot. És az jó. Csakhogy a pénz, az jelenleg nem a valódi és tiszteletreméltó teljesítmények oldalán van, hanem a másikon. Anélkül pedig egyre nehezebb létrehozni vagy fenntartani az adott médiát. Következésképpen a kevés befogadóval rendelkező médiumok vagy megszűnnek, vagy összezsugorodnak, hatásukat, erejüket vesztik. És az nem jó, mert nem lesz ellensúly, s ezért egyensúly sem.

Mint ahogyan a széles tömegekhez szóló sajtóban sincs már. Van viszont nyálasképű, beszédhibás kókler és átoperált szőke kurva, akinek már csak az agya eredeti.  Pedig azt kellett volna először kicserélni...

Szinte terrorjellegű már a jelenlétük! Egy-egy konkrét műsort vagy figurát, szerzőt lehet ignorálni, de a műsorrepedésekből is szivárgó, netán ömlő maszlagot nem. Amikor valaki audiovizuális környezetszennyezésről beszél, bizony erről is szó van. Akaratlanul is látod az óriásplakátot, a postaládádban halmozódó reklámokat, a műsorok közötti pár másodperces, néha önálló műsorként vagy a nyomtatott sajtóban riportként eladott pletykafórumokat. A 15-20 perc késéssel kezdődő műsorra várakozás közben zaklató, a bannerként beúszó, a kiugró ablakként felpattanó, a mellékletnek álcázott, információként pénzért eladott, valójában azonban csak a jelenlétet demonstráló vagy a médiafelületet mástól elfoglaló reklám és marketing mindent elönt. Nem védekezhetsz hatékonyan, hacsak nem mész el piknikezni 25 évre Péntekkel egy lakatlan szigetre. Öngerjesztővé vált a dömping, melynek célja is maga a dömping lett. Ijesztő, kiszárad az ember torka...

Megyek, iszom egy pohár vizet. Ki merjem nyitni a csapot?