Egy botrányosan jó csapat

Futaki Pál | 2010. február 26. - 07:43 | Vélemény
Nyilvánosságra hozták a napokban egy felmérés eredményeit, amely azt firtatta, az állampolgárok melyik elhíresült ügyet tartják az elmúlt időszak legnagyobb botrányának. Szó volt benne meleg levegőről, Dublinba szállított bombáról, lepicsázott rendőrnőről, meg hasonló szívmelengető dolgokról. Robert Fico kormányfő és pártja ugyanakkor értetlenül állnak az elégedetlenkedés előtt. Fico, legújabb hóbortjának hódolva: sorra járva a minisztériumokat, tökéletesebbnél tökéletesebb állapotokat talál, hogy maga is alig hisz a szemének. Persze, a sajtónak csámcsognia kell valamin, ezért aztán újra és újra felróják a vezetőknek a beosztottak időnkénti kudarcait.

A beosztottak tévedhetnek, de a Smer tárcavezetőiről ezt súlyos eretnekség volna feltételezni. Azok a mesés állapotok, amelyekről a miniszterelnök napi rendszerességgel beszámol, ismertetve bennünket az egyes minisztériumok felülmúlhatatlan sikereivel, ugyan kiben hagynának kétségeket?

Jól ment itt minden, szinte már botrányosan jól, az elmúlt majd’ négy évben. Fico üdvöskéi különösen ügyeltek rá, hogy ne maradjanak tisztázatlan ügyek. Jól emlékezhetünk rá például, milyen bravúrosan bizonyították be, hogy még a ciklus elején, a magyar-szlovák viszály fellángolása idején, nem jogtalanul hurcolták meg a magyar diáklányt, akit állítólag szélsőségesek támadtak meg Nyitrán. Aztán, ugyanennek a tárcának a különösen tevékeny vezetője, milyen támadhatatlanul cáfolt meg minden ellenérvet az ellentmondásos DAC-Slovan meccsel kapcsolatban, hiszen van nekik egy videójuk, amely mindent bizonyít!

Vagy pedig a közelmúltból: az útdíjrendszer zökkenőmentes bevezetése kapcsán igazán nem lehetnek semmilyen aggályaink. Amit a Smer tárcavezetője megmondott, az úgy is lett, a rendszer nem tökéletesen, de nagyon jól bevezettetett. Az alsóbb szinteken kudarcot vallhattak olykor egyesek, odafönt azonban kifogástalan munkát végeztek a kiválasztottak.
De nem panaszkodhatunk az egészségügyi tárcára sem, amely szemfüles módon feltérképezte, hogy az úgynevezett újinfluenza vírusa nem több újságírói kacsánál, és briliáns taktikát választva nem siette el az ellenanyag beszerzését, méltóságteljes komótossággal cselekedtek, és a fejlemények bizony őket igazolták.

Említhetnénk ugyanakkor a rendkívül hasznos munkát végző kulturális minisztert is, aki végre teljesítette mindannyiunk hőn áhított vágyát, megigazgatta ezt a sokáig méltán elhanyagolt államnyelvtörvényt, amivel tulajdonképpen a szociális tárcának is besegített, hiszen létrehozott néhány új munkahelyet ebben a munkanélküliséget tekintve nehéz időszakban: tömegesen ugyan nem alkalmaznak nyelvrendőröket, de az a néhány ember, legalább nekik megoldódik a jövőjük.
Persze megpróbálhatnánk mondjuk a szociális tárca vezetőjének a nyakába varrni, hogy a térségben épp nálunk az egyik legaggasztóbb a munkanélküliség helyzete (hovatovább az általában elrettentő példaként emlegetett magyarországi mutatóknál is kedvezőtlenebb), de hát a miniszter asszony további ténykedései miatt (vegyük csak az egyedülálló szociális vállalatok beindítását, amire még Brüsszel is felfigyelt!) nem lehetünk rosszmájúak vele szemben.

Nem csoda hát, hogy a júniusi választások után minden párt, amely erre méltó, a jelenlegi vezető kormánypárt kegyeit fogja keresni, valószínűleg még azok is, sőt talán épp azok a leghevesebben, akik egyelőre kategorikusan elzárkóznak ennek még csak a lehetőségétől is…