„Demokraták” egymás közt

Futaki Pál | 2010. március 2. - 08:33 | Vélemény
Nem igazán lehet elmondani, hogy élesedne a kampány, már ha az utóbbi két országgyűlési választásról származó tapasztalatokból indulunk ki. Az MSZP és a Fidesz képviselői újabban nem vérben forgó szemekkel uszítanak, hanem általában az eddig megszokottnál békésebb hangot ütnek meg egymással szemben. Egyelőre úgy tűnik, a kampány legpikánsabb eseményeit a Fidesz-Jobbik párharc fogja szolgáltatni.

Ennek a párharcnak a legújabb fejleményeként olvashattunk egy bizarr írást a jobboldal egyik híres-hírhedt publicistájának tollából. Fogta magát Bayer Zsolt, s a Magyar Hírlap hasábjain közzétett egy úgynevezett nyílt levelet Vona Gáborhoz, hogy végre jól megmondja neki a magáét, mert itt most már nyílt állásfoglalásra van szükség. Hogy a levelet egy – tegyük fel, hogy van ilyen – naiv kívülálló miként fogja értékelni, ez szemlátomást a legkevésbé érdekelte a szerzőt.

Látszólag baráti hangvételű szövegről van szó, a bratyizást azonban felülírja a maró gúny és szarkazmus. Bayer Zsolt leszámolós levelet akart írni ugyanis. Hogy ennek ellenére az iromány végső tanulsága mégis a Fidesz és a Jobbik letagadhatatlan rokonsága, azaz, hogy Vonáék végső soron mégis Orbán Viktor köpönyegéből bújtak elő, a szerzőt nem izgatja, sőt mindezt nem átallja külön kihangsúlyozni. Valószínűleg célba ért a parancs odafentről: ideje megszólítani a habozó jobboldali szavazókat, akik szívesen kokettálnának a Jobbikkal, azaz elszavaznának a Fidesztől. Durva retorikával tessék őket lebeszélni Vonáékról, szólhatott az ukáz.

Mert a Jobbik bizony még nem várt komplikációkat okozhat, ezt lassacskán Orbánék is kénytelenek felismerni – akár a Fidesz kényelmes többségét is fenyegetheti, amennyiben folytatódik a langyos kampány a két másik párt részéről.

Tulajdonképpen mindkét „nagy pártnak” (bár az MSZP-t már csak fenntartásokkal lehet ebbe a kategóriába sorolni) már csak a Jobbiktól van félnivalója. A szélsőségesek ismertették eddig a legrészletesebben programjukat, elméletileg róluk lehet tehát a legtöbbet tudni, senki nem képes azonban felmérni támogatottságuk valós mértékét.

Az MSZP a dobogó második helyét féltheti, Orbán meg a Jobbikkal való kormányra lépés esetleges kényszerétől tarthat – léteznie kell egy efféle katasztrófa-forgatókönyvnek is a Fidesznél.

Mindez persze – tehát a Fidesz-Jobbik koalíció – hosszú és teátrális viták után valósulhatna csak meg, de előbb-utóbb valószínűleg el lehetne adni a jobboldal választóinak körében a „különös házasságot” (meg egyébként is, mit tehetnének ekkor már a megvezetett választók?). A Bayer Zsolt-cikkből is látszik, olyanok ezek a jobboldali fiúk, akár az évődő házaspár: ha úgy adódik, kivájnák egymást szemét, de nem zárhatjuk ki, hogy a végén aztán mégis ágyba bújnak.