A mocsok nem vész el

Álkampány igazából, mert az erőviszonyok már jóval a választás kihirdetése előtt állandósultak, s az eddigiek közül most már senki nem akarja megkavarni a dolgokat. Ha így marad ugyanis, folytatódhat, amit már olyannyira megszokott az ország, hogy dohognak ugyan miatta, de ha nem lenne, hiányozna: a korrupció, a mutyizás, a helyezkedések. Hogy ezek lennének a húszéves magyar demokrácia alappillérei, arról ebben a kampányban kevés szó esik. Egyedül Vona Gábor beszél róla nyíltan.

Volt itt egy úgynevezett „egészpályás letámadás”, ahogy most már mindenki emlegeti, a Fidesz-közeli sajtó részéről a Jobbik ellen, amire megérkezett a Jobbik-elnök válasza is, amelyben a maga módján kiteregeti egykori jobboldali barátainak szennyesét. A baloldallal való együttműködéssel vádolja Orbán Viktort, példaként a rádiófrekvenciák körüli zavaros ügyeket meg a Lisszaboni Szerződés aláírását említi, nagy adag drámaisággal persze. Merthogy a Fideszből még 2002 után sem vált igazi „nemzeti oldal”, hanem egy jobb-liberális pártot szerveztek újra Orbánék, akiknek a kormányzása pedig még így is az elmúlt húsz év legjobb időszaka volt Vona szerint. Na de „Antallnál, Hornnál, Medgyessynél, Gyurcsánynál és Bajnainál nem dicsőség jobbnak lenni”, állítja ez az ambiciózus fiatalember. Szövegét azzal kezdi, szeretne félretenni minden naivitást, az igazság azonban, hogy egyedüli fegyvere a – tettetett – naivitás. Ez a magasztos hang az új, tiszta erőről egyedül azokat hathatja meg, akiknek tényleg teljesen meglágyult az agya az elmúlt húsz év tragikomédiáját szemlélve és átélve. Mert hogy most egyedül ennek a tisztán érzelmekre építő, romantikus mítoszok táplálta pártnak van szava a valós magyarországi helyzetre, az nem más, mint az elmúlt húsz év szerves folytatása. A többiek cinkos hallgatásba merülnek, mert tudják, ha megszólalnak, csak maguknak ártanak vele, a Jobbik azonban harsányan szónokol, mert megrészegül saját bugyuta tirádáitól.

Nem újdonság, hogy napi szinten kerülnek előzetes letartóztatásba MSZP-s meg SZDSZ-es politikusok, már most, mikor még el sem kezdődött a beígért elszámolás. Ami ennél érdekesebb, hogy egyre-másra kerülnek napvilágra kétes ügyek a „tiszta, új erő” háza tájáról is. Az egyik hír szerint a Jobbik országos alelnöke a „maffiózókkal” való barátságot szorgalmazza a gyöngyösi szervezet egyik vezetőjének, amiről hangfelvétel került nyilvánosságra. Egy másik tudósítás arról számol be, hogy a Jobbik keszthelyi elnöke ellen üzletszerű csalás vádjával indult eljárás, s horribile dictu az illető „nemzeti radikális” egy csoport romával együtt keveredett a kétes ügybe. Lehet tehát Vona Gábort szentként tisztelni, de ő és pártja ugyanannyira benne van az évtizedes mocsokban, mint a magyar politika összes többi szereplője. Egy vezető fideszes politikus szájából meg közben az hangzik el, a Fidesz legfeljebb a módszerekben tér el a Jobbiktól, a problémafelvetésben és a programban kevéssé. Nos, nem kizárt, hogy idővel a módszerek is egyre hasonlóbbak lesznek.

Senkinek nincs józan szava a mostani helyzetre. Akiknek ezeket a szavakat ki kellene mondaniuk, s akik azzal álltak elénk, lehet más a politika, egyelőre csak dadognak. Még így is lehet, hogy az ő jövőjük ennek a választásnak a legfőbb tétje. Már ha az ország valóban felkészült valamiféle ésszerű változásra, amire jelenleg nem sok jel utal.