A ganéj az ganéj, ha elegáns is a csomagolása

Barak László | 2010. március 8. - 14:52 | Vélemény
Azt, hogy gyűlölködésből sokkal könnyebben és hatékonyabban lehet ideig-óráig közösséget kovácsolni, mint szeretetből, előbb feltalálták, mint a melegvizet. Ha ebben bárki kételkedne, elég belegondolnia, miként intézték el több mint két évezreddel ezelőtt azt a fiatalembert, aki ebben kételkedett. De hát ő sem volt, ugye evilági halandó…

Azt írja az újság, hogy immár véglegesek a magyar pártok listái, azaz szombaton a Magyar Koalíció Pártja és a Híd is véglegesítette a június 12-én sorra kerülő parlamenti választásokon induló képviselőjelöltjeik listáját. Erre Csáky Pál az MKP elnöke közli, hogy kampányuk során a választási program ismertetésére és a jelenlegi kormánykoalíció bírálatára összpontosítanak majd. Ám, úgymond, azt is elmagyarázzák a választóknak, hogy milyen körülmények közepette távozott a pártból Bugár Béla, az MKP riválisa, a Híd párt elnöke. És ennek tetejébe megjegyzi, nem kívánnak foglalkozni a „szlovák Híd párttal“...

Mi következik vajon mindebből? Sok minden, de két evidencia bizonyosan. Az egyik, hogy Csáky egyik szavával agyonüti a másikat. Magyarán, hazudik. Ebben azonban nincsen semmi rendkívüli, hiszen a politikusokra általában nem jellemző, hogy őszinték és ők az igazmondás etalonjai. Enyhén szólva… Főként kampányidőszakban nem, amikor jellemzően önmaguk és az általuk produkált portéka, csomagolására összpontosítanak. Hogy minél nagyobb legyen a kereslet. Mármint a választói. Amihez urambocsá! a lehető leghatékonyabban be kell csapniuk a kiszemelt klientúrát.

Maradjunk hát annyiban, hogy egy választási kampányba bőven belefér a hazudozás is. A márkához elvből hű közösség úgysem látja a fától az erdőt. Akik meg látják, tekintsék azt a politika műszaki piszkának.

Sokkal érdekesebb ettől, hogy Csáky szlovák pártnak minősíti sajátjának riválisát, a Hídat. Nyilván rosszalló, becsmérlő értelemben. Azt sugallva közönségének, hogy ami szlovák az eleve rossz, ami viszont magyar, nem más, mint a minőség védjegye. Pedig, ugye korántsem az. Amint önmagában a szlovákság, az angolság, de akár a hottentottaság sem az. Amely tény ellen persze épp azok a barmok tiltakoznak a legvehemensebben, tüntetnek a legradikálisabban, akiknek létezése és bárdolatlan hőzöngése a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a nemzeti hovatartozásnak önmagában semmi köze a minőséghez.

Ebben a kontextusban Csáky, bármennyire igyekszik is holmi arisztokratikus allűrökkel különbnek látszani, az égvilágon semmiben nem különbözik attól a Ján Slota nevű gazembertől, aki ugyanúgy gyűlölködésből igyekszik kisebb-nagyobb sikerrel saját gruppot kovácsolni, mint ő. Vagyis a szofisztikált, ha úgy tetszik, szépelgő nacionalizmus semmivel sem különb, mint az útszéli. Hogy a vérbunkók is megértsék: a ganéj az ganéj, ha mégoly elegáns is a csomagolása…

Azon túl, hogy eleve alantas és hazug mindkét módszer, egyértelműen kirekesztő. Mégpedig kétszeresen is! Hiszen nem csupán egy-egy „idegen“ nemzetet bélyegez meg, hanem azokat a saját nációhoz tartozókat is, akik az efféle felsőbbrendűséget sugalmazó vagy éppen fennen hirdető célirányos moralizálást, sőt, acsarkodást helytelenítik, tagadják.

És lám, van pofája Csákynak arról prédikálni, hogy az MKP kampányában választási programjuk ismertetésére és a jelenlegi kormánykoalíció bírálatára összpontosítanak. Míg mintegy mellékesen, úgymond, azt is elmagyarázzák a választóknak, hogy milyen körülmények közepette távozott közülük az általuk kizárólag emiatt renegátnak tartott Bugár. Az MKP választási riválisa, a Híd elnöke. Miközben megjegyzi, nem kívánnak foglalkozni a „szlovák Híd párttal“. Tessék elképzelni, mi lenne, ha fogalakozni kívánnának vele...