Következetes barázdabillegetés

Az a kérdés, hol találhatók meg a fontossági sorrendek megváltoztatásának, átcsoportosításának erkölcsi, pragmatikai, gazdasági, perszonális stb. határai. Hiszen egy bizonyos körön belül elnézhetőek, megbocsáthatóak bizonyos kilengések, azon a bűvös körön kívül pedig már nem.

Választások előtt - miként az ember mindennapi élete krízishelyzeteiben - a pártok hajlamosak kitágítani némileg a fent említett kör határait. Mostanság a szlovákiai pártok igencsak szélsőségesen viselkednek általános irányultságukhoz és programjukhoz képest. A következetességtől való távolodás és az aktuális helyzethez való erőteljesebb igazodást persze nem árt indokolni. Az ilyen - értelmes - indoklásra aztán várhat a választó az idők végezetéig... A liberálisabbnak hitt Híd miért ígéri a katolikus egyháznak (ami üzenet a konzervatívabb hívőknek), hogy nem támogatna egy melegházasság bevezetését célzó törvényjavaslatot? Miért viselkedik az MKP látványosan értelmiségellenesen, s előzi retorikájában olykor balról a Smert, s ugyanakkor jobbról a többieket? Miért akar a Híd (csak) néha liberálisabbnak mutatkozni, mint amilyen? Miért nyal be az aratástól szomjas (hol van még az aratás?) magyar parasztnak az MKP a biciklis-sörös javaslattal, amikor az tudnivalóan butaság és eleve kudarcra ítélt? Miért vállal fel a SAS olyan elitista ideológiai vonásokat, amelyek (pl. oktatástérítés bevezetésére vonatkozó elképzelés) jelen helyzetben teljességgel megvalósíthatatlanok? Vagy miért támogatja a képviselők elsöprő többsége a vagyoneredetről szóló, előző verziójában már alkotmánybíróságon megmérettetett törvényt, melynek lényege is, részletei is ugyanúgy alkotmányellenesek ma, mint anno? Stb...

Olyan kérdések ezek, mint a klasszikus női: Miért aggódnak a férfiak a méretük miatt? Mert van rá okuk!

Mert van rá okuk.

Aki nem érzelmi alapon, hanem az adott időszak helyzetét és lehetőségeit pragmatikusan végiggondolja, s összeveti a pártprogramokkal, azonnal tisztában lehet vele, hogy mindez vakítás. Ilyenkor mindenki a lehető legnyitottabb a választók kiszemelt célcsoportjai és a leendő potenciális koalíciós partnerek felé. S mivel Szlovákiában ma evidens, hogy Fico gátlástalanságát senki sem képes szellőhámozásban és dumamarketingben felülmúlni, vagyis megnyeri a választásokat, mindenki nyitva hagyott minden kiskaput, nagykaput, de még a pinceablakot is... Hátha sikerül egy ellenzéki nagykoalíciót létrehozni. Hátha sikerül Ficoval kormányt alakítani. Csakhogy mára elég nagy lett a huzat, s a választók haja már nagyon lobog ebben a huzatban. Nem, nem a teljesen elkötelezett és elvakult választóké, hanem azoké, akik ilyenkor érzelmeiket némiképp félretéve, racionálisan gondolják át, kire is kellene / lehetne szavazni. Akik pl. értékelik az elmúlt négy évet. Akikkel már nem lehet mindent megetetni. Ma teljesen megjósolhatatlan, ki lesz itt ellenzékben, s ki kormányon. Mindenre fel kell készülni.

Szegény Híd és szegény MKP még arra is kénytelen vigyázni, hogy megfeleljen a majdan várható magyarországi Fidesz-kormánynak. Mert ott meg szinte bizonyosan Orbánék veszik át az irányítást. És a mindenkori, de még inkább az aktuális magyar kormánnyal a szlovákiai magyar politikusnak meg kell találnia a megfelelő hangot. Ők csak annyira lehetnek nyitottak, hogy a sajátjaiktól is el kell olykor zárkózniuk... Meg is lesz az eredménye, jól meg is isszuk a levecskéjét.

Hát csoda, hogy az a bizonyos bűvös kör egy amőba kontúrjait veszi fel? Már a kör középpontja is bizonytalan.

És akkor most kérjük fel a politikusokat, hogy beszélgessenek kicsit a következetességről! Vagy inkább a barázdabillegetésről?