Mikepércsi ELÉGia, avagy „Trianont ledöntjük”

Egykor valószínűleg Mikepércsen is arról szólt a nőnap, hogy a hölgyek kaptak egy kis virágocskát, a férfiak meg jót ittak az egészségükre. Ma azonban egyes egyedül a közelgő választásról szól, mint minden más szerte az egész országban. S a választási láz során olykor kibújik a szög a zsákból, még ha azt nem is szeretné mindenki.

A virágosztogatással kezdődött. Az MSZP-s Oláh Lajos össze kívánta kötni a kellemeset a hasznossal, s ahogy ez szocialistáéknál dívik, politikai célokra szándékozta felhasználni a nők ünnepét, konkrétan kampányrendezvényt akart tartani Mikepércsen. A szegfűosztás megtörtént, de a fideszes városvezetés jó alaposan megsarcolta Oláhékat az ügy miatt. S ezzel kezdetét vehette a botrány, aminek következő fejezeteként az MSZP-sek világgá kürtölték a jámbor mikepércsiek kis titkát, hogy az önkormányzat honlapján hungarista meg irredenta zenéket kínálnak letöltésre.

Hogy ez tényleg így van, arról bárki meggyőződhet, ha a mikepércsiek honlapjára kattint. Igazából nem is titkolják. Mert a Romantikus Erőszak nevű csapat meg a hasonszőrű nemzeti hősök propagálásán szerintük nincs mit szégyellni, büszkén kell vállalni, ha ilyesmiktől dagad a nemzeti kebel. Hogy Mikepércs polgármestere a zuhany alatt például azt dúdolgatja, hogy „Trianont ledöntjük”, az ellen igazán nem lehet senkinek semmi kifogása.

A Fidesz azt ígéri, teljesen új alapokra helyezik majd a szlovák-magyar viszonyt, a kölcsönös tisztelet jegyében. Jelen pillanatban nagyon nem világos, mit értenek kölcsönös tiszteleten. Úgy tűnik, a Fidesz felsőbb vezetése valóban igyekszik diplomatikus, finom politikát folytatni mostanság, alul azonban valahogy kilóg a lóláb, amikor mindenféle edelényi meg mikepércsi honfikban túlbuzog a nemzeti öntudat. Kétlem, hogy bárki szóba áll majd olyanokkal, akiknek a pártjában a „Mindent vissza!”-féle dalocskákra esküdnek. Beszélhet Orbán Viktor racionalitásról, ha a realitás azt mutatja, „odalent” a romantikus erőszak a menő.

Tímár Zoltán mikepércsi polgármester az önkormányzat honlapján közzé tett, Oláh Lajosnak szóló levelében Dzsida Jenő (sic!) egy versének sorait ajánlja az MSZP-s politikusnak, a „szent”, „kárhozott”, „drága” nemzetről. Aztán felszólítja, mondjon le. Mert ez ilyen egyszerű.
A hajdubagosi földikutyák elsüllyednek szégyenükben.