Dedósok vagy partnerek?

Barak László | 2010. március 15. - 08:26 | Vélemény
Rövidesen, de legkésőbb a parlamenti választások napját követően kiderül, mit tudtak kezdeni a Magyar Koalíció Pártja és a Híd politikusai, és kampányszakembereik annak a Focus végezte közvélemény-kutatásnak az eredményeivel, amely többek között az egyes parlamenti bejutásra esélyes pártok lehetséges választóinak politikai, gazdasági értékrendjét firtatta.

A felmérés egyébként semmilyen meglepetéssel nem szolgált. Legalábbis azok számára, akik vagy hivatásszerűen, vagy akár laikusként, de folyamatosan odafigyelnek a szlovákiai politikai szintér történéseire, szereplőinek alakításaira.

Egyértelmű volt, a szóban forgó felmérésből ki is kiderült, hogy a Magyar Koalíció Pártja és a Híd párt szimpatizánsai, esetleges választóik a szlovákiai magyarok közül kerülnek ki. Ez így van és így lesz, ha az előbbi, vagyis a Csáky Pál fémjelezte MKP-vezetés mégoly vehemenciával hirdeti is, hogy az újdonsült riválisnak, vagyis az MKP-ból kivált Bugár Béláék által alapított Híd pártnak semmi köze nincsen a szlovákiai magyarokhoz. Sőt, hogy a Híd egy szlovák párt! Meg nem más, mint a Ficó-féle Smer párt ötödik hadoszlopa. Mi több – minő bájos képzavar –, a Híd voltaképpen egy Ficói faló, amit a trójaihoz hasonlatosan rontó szándékkal csempésztek be a magyarságba... Annak ellenére, hogy az efféle negatív irányultságú hírverés kétségkívül teremő talajra találhat a célközönség bizonyos köreiben, leszögezhető, hogy valóban hatékonynak legfeljebb Magyarországon bizonyulhat. A trianoni traumától frusztrált politikai elitnél, az ún. jobboldali vagy éppen csak felületes sajtómunkásoknál, meg azokban a köznépi gruppokban, ahol még mindig képesek rácsodálkozni, hogy milyen szabatosan beszélnek magyarul a Duna túlpartján lakó cseszkók…

Az átlagos szlovákiai magyar választópolgár tehát nyilván nem olyan ostoba, hogy elhiggye, Bugár és kollégái, miután napközben kiléptek az MKP-ból, este lefeküdtek, másnap reggelre pedig echte szlovákokként ébredtek föl…!

A Focus-felmérés egyik legfontosabb üzenete egyébként épp ez. Mármint, hogy a szlovákiai magyarok egyáltalán nem hajlandók oly mértékben gyűlölködni párthovatartozásuk miatt, amint azt bizonyos politikusaik szeretnék. Ha nem így lenne, nyilván nem arról tanúskodna a vonatkozó közvélemény-kutatás, hogy az MKP és a Híd választói között nem áll fenn kibékíthetetlen idegenkedés, ráadásul értékrendjük egymáshoz bizonyos esetekben közeli.

Az értékrendi szempontból lényeges különbség a két „tábor“ között annyi, hogy a Hídhoz elsősorban olyan, zömében fiatal vagy legfeljebb középkorú magyar és részben szlovák választópolgárok húznak, akik nem elsősorban az államtól várnak el gondoskodást és nem kizárólag etnikai szemszögből közelítenek a politikához. Az MKP szimpatizánsai – egyharmaduk 65 év feletti(!) – viszont szívesen vennék, hogy mindenekelőtt politikusaik és általában a mindenkori állam legyenek hivatottak arra, hogy akár leghétköznapibb gondjaikat is megoldják helyettük. A szlovákiai magyar népszaporulat fellendítéséig bezárólag…

A lecke tehát fel van adva mind a pártoknak, mind pedig a választóknak. Utóbbiak felelőssége, hogy érzelmek, avagy a tárgyilagos gondolkodás befolyásolja-e majdani döntésüket. A politikusoké pedig az, hogy a választókat dedósoknak tekintve azok érzelmeit kívánják-e minél jobban fölkorbácsolni, vagy pedig partnerként kezelve őket, az értelmükre apellálnak. Már akinek lehet…

Az írás az Új Szó hétfői számában is olvasható.