Magyarország 19, Szlovákia egy híján 20

Barak László | 2010. március 24. - 15:29 | Vélemény
Csak remélni lehet, hogy Szlovákiában nem haladja meg az öt százalékot az olyan ösztönlények száma, akik képesek elhinni Ján Slota kampánycélból felmelegített rémlátomását, miszerint a magyarok az ország lerohanására készülnek. Visszaállítandó a Trianon előtti határokat…

Ha így van, mármint, hogy a hülyekamaszok szintjén vegetáló potenciális választópolgárokból csak ennyi tenyészne a Tátra alatt, akkor készülhetnénk akár egy röpke örömünnepre is. Hiszen jelen állás szerint a június 12-én esedékes parlamenti választások után a Szlovák Nemzeti Párt képviselői elvileg nem rontják majd a levegőt a szlovák parlamentben.

Sok víz lefolyik azonban még addig a Dunán. Másrészt, egyáltalán nem szabad abban reménykedni, hogy a hungarofóbia bacilusától teljes egészében mentes lesz a törvényhozás. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minimum Robert Fico és elvbarátainak rendkívül népes tábora legalább olyan bacilushordozóknak számít ilyen tekintetben, mint Ján Slota és bandája. Esetleg annyiban különböznek tőle, hogy nem ömlik belőlük folyamatosan alul-fölül a sovinizmus fertőző váladéka, hanem „csak“ időkőközönkénti tüsszögéssel terjesztik a kórt. Célirányosan mellőzve az illemszabályt, amely szerint a civilizált halandó legalább társaságban zsebkendőt tart a szája elé, ha tüsszenteni készül…

Közhely, hogy az alpári nacionalizmus, a sovinizmus és általában az akkordban abszolvált ellenséggyártás egyazon tőről fakad. Az ellenséggyártó, nacionalista, soviniszta politikus kizárólag azért viselkedik úgy, ahogyan, mert saját gyengeségét vagy az általa elkövetett disznóságokat akarja leplezni. A jelenlegi szlovák kormánypártok politikusai esetében is kifejezetten ilyen figyelemelterelésről van szó. Lévén, a napnál is világosabb, hogy akkora gazdasági panamázásra, amilyennek országlásuk során tanúi lehettünk, eddig egyetlen hatalomgyakorló garnitúra sem volt képes.

Hiú ábránd lenne hát azt hinni, hogy néhány idült kretén esetleges pályaszélre sodródásával egyszerre civilizálódik a szlovákiai közélet. Annál is kevésbé, mivel Ján Slota és társai tündöklése kizárólag Robert Ficónak köszönhető, hiszen négy évvel ezelőtt kormányba segítette őket. Ami akkor is bűncselekménnyel felérő gesztusknak minősíthető, ha következménye végül is Slota jelképes, avagy éppen valós bukása lesz. Nem csupán azért, mert mérhetetlen gazdasági károkat okozott az országnak, vagyis Szlovákia adófizető polgárainak. Hanem azért, mert a politizálás, a közbeszéd kultúráját a selejt szintjére degradálta. És itt kéretik nem csupán a kisebbségekkel szemben tudatosan gerjesztett ellenszenvre gondolni. Robert Fico ugyanis a médiától kezdve a kultúra és a gazdaság minden egyes olyan szereplőjével hadban állt és áll, amelyek esetleg csak kétkedéssel merészelték fogadni hatalomgyakorlási módszereit.

De hát, ugye a közhely szerint mindaddig a szélhámosoknak áll a zászló, amíg terem elegendő kuncsaftjuk. Magyarán, Szlovákia állampolgárainak tekintélyes hányada nélkül Ficóék parasztvakító projektjének esélye sem lett volna. Csakhogy volt, mert Szlovákia ugyanúgy hemzseg az olyan, elsősorban a kommunista rendszer végén született generációhoz tartozó választóktól, akik az anyatejjel szívták magukba az állampárti gyámkodást. Azt, hogy a mindenkori hatalom felsőbbségi helyzetből támogatta, nem utolsósorban irányította őket. És miután a rendszerváltás következményeként úgy érezték, magukra maradtak, óhatatlanul az olyan politikai formációk, politikusok felé orientálódtak, amelyek, akik képesek voltak olyan illúziókkal traktálni őket, hogy a mindenható államhatalmi gépezet feltételek nélkül, ingyen köteles gondoskodni róluk...

Szlovákia választópolgárainak jelentős hányada tehát tulajdonképpen semmiben nem különbözik, például a Magyarországon éppen parlamenti középpárttá avanzsáló Jobbik választóitól. Akik egy minapi nyugat-európai értékelés szerint igencsak fogékonyak az ellenségkereső nemzeti radikalizmusra, de akár a nácizmusra. És Hugo Chávez venezuelai elnök kommunista eszméire. Sőt, az orosz kormányfőben, Vlagyimir Putyinban megtestesülő újkori „cárizmusra“. Vagyis kiábrándítóan nagy a szerteség az emberek fejében!

Ebből a nézőpontból Ján Slota esetleges bukásával, stupid, közveszélyes szellemisége sajnos a legkevésbé sem veszik ki a szlovákiai politikai színtérről. Legfeljebb átalakul. És beépül az övénél hatékonyabb politikai struktúrába. Nevezetesen a választási győzelemre esélyes Robert Ficóéba…! Amely prognózis sajnos sokkal kevésbé számít rémlátomásnak, mint az, hogy a magyarok en bloc Szlovákia lerohanására készülnek...